„Kedves Barátom, itt küldöm az első felvonást, hamarosan követi a többi. Nagyon jó zenei motívumokat tudnék szállítani, mint például az igazi nagyidai cigány gyászdalt: »Fáró hesz kherda csina phengojesz!« Csak nem ismerem a kottát, és senkivel sem tudok róla értekezni (nem is tenném szívesen), de a komponistának magának elénekelném, és más magyar meg cigány mondókákat, amit nagyon jól fel tudna használni, aztán a dalok, amiket tarsolyomban tartok, legalább hatvanévesek, és ma teljesen ismeretlenek; ezért személyesen kellene Pestre jönnie és kottapapírral felszerelve engem meglátogatnia; valami mást nem tudok kitalálni.” A múlt héten csupán kutyafuttában említettük A cigánybáró pénteki premierjét (Erkel Színház, március 24., hat óra), így most még idelophatjuk ajánlónk elejére a Strauss-nagyoperett történetét szolgáltató Jókai Mór meghatóan kollegiális levelét, melyben Ignaz Schnitzer librettistának és általa Johann Straussnak kínálta fel zenei segítségét, ahogyan utóbb aztán valóban jól hasznosítható jelmeztanácsokkal is szolgált a bécsi ősbemutató megalkotói számára.
De most már hagyjuk végképp magunk mögött e rovatban Jókai és Strauss közös operettjét, hogy a New York-i Filharmonikusok keddi koncertjét ajánljuk, amely az együttes időrendben nyolcadik budapesti fellépése lesz (Nemzeti Hangversenyterem, március 28., fél nyolc). Karmesterként, akárcsak a legutóbbi magyarországi vendégjátékukon, most is Alan Gilbert vonul majd a pódiumra, akinek ez az utolsó szezonja a New York-i Filharmonikusok élén. Gustav Mahler 4. szimfóniája mellett a múlt héten már úgyszintén emlegetett Bartók-kompozíció, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára hangzik fel. Vagyis két olyan zeneszerző egy-egy alkotása szerepel majd a programon, akivel annak idején tettleg együtt dolgozott a zenekar: Mahler 1909 és 1911 között irányította a filharmonikusok működését, Bartók Béla (és második felesége, Pásztory Ditta) pedig 1943 januárjában koncertezett együtt velük a Carnegie Hallban.
Bartók-darabokat ezekben a napokban természetesen más koncerteken is hallhatunk. Így például az Óbudai Danubia Zenekar „Európa” alcímű koncertjét A csodálatos mandarin szvit fogja indítani (Zeneakadémia, március 30., fél nyolc), míglen Várjon Dénes és Várdai István közös kamarázásán pedig az 1. rapszódia kerül majd a hallgatók elé, két 1815-ös Beethoven-opus, a 4. és 5. cselló-zongora szonáta nyomában (Rádió Márványterme, március 28., hét óra).
Egy magyar rapszódiát a Budapesti Fesztiválzenekar két esedékes bérleti hangversenyén is el fognak játszani a muzsikusok, csakhogy nem Bartók, hanem Liszt Ferenc életművéből: az 1. magyar rapszódiát (Nemzeti Hangversenyterem, március 29. és 30., háromnegyed nyolc). Fischer Ivánék koncertjein ennek megszólaltatása után Liszt A-dúr zongoraversenye kerül majd sorra, Dejan Lazić (képünkön) szólójával, hogy a második részt aztán teljes egészében Elvis Presley koncertjeinek hajdani nyitózenéje, vagyis Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustrája töltse ki.
