"Nem építjük a kultuszunkat" (Adam Jones - Tool)

  • H. M.
  • 2007. augusztus 30.

Zene

Arra most nem térnénk ki, hogy a Sziget hatodik napjának főzenekara, a Tool mennyire okozott maradandó audiovizuális élményt - nyilván egy ilyen zenekar és egy vetítésorientált, szertartásjellegű előadás főként zárt helyen, önálló koncerten működik igazán. A koncert előtt a zenekar gitárosával és "művészeti vezetőjével", Adam Jonesszal beszélgettünk.

Arra most nem térnénk ki, hogy a Sziget hatodik napjának főzenekara, a Tool mennyire okozott maradandó audiovizuális élményt - nyilván egy ilyen zenekar és egy vetítésorientált, szertartásjellegű előadás főként zárt helyen, önálló koncerten működik igazán. A koncert előtt a zenekar gitárosával és "művészeti vezetőjével", Adam Jonesszal beszélgettünk.

*

Magyar Narancs: Mielőtt csatlakoztál a zenekarhoz, számos filmhez készítettél speciális effekteket, többek között az Ollókezű Edwardhoz vagy a Jurassic Parkhoz. Átmentettél valamenynyit ezekből a munkákból az általad készített Tool-klipekbe?

Adam Jones: Azt hiszem, az az időszak arra volt jó, hogy tökéletesen megtanuljam a technikát, és közben megpróbáljam összeegyeztetni a filmesek elképzeléseit a saját kreatív ötleteimmel. Nem volt mindig könnyű, de nagyon élveztem ezeket a feladatokat. Elég hamar rájöttem arra például, hogy az alkalmazott művészetben is megtalálhatja az alkotó ember a saját számítását, ha megvan a megfelelő attitűd. Talán ezért is kerültem a Stan Winston stúdióhoz, ahol már én voltam felelős a Predator 2, a Terminátor 2 és a Batman visszatér speciális effektjeiért. Ami a Jurassic Parkot illeti, tényleg nagyszerű dolog volt együtt dolgozni Steven Spielberggel. A film után nem sokkal már azt terveztem, hogy komolyabban foglalkozzam a zenéléssel és a zenekarral, és szerencsére a stúdiós barátaim bátorítottak: "Persze, zenélj, valósítsd meg önmagad!" A saját klipjeink készítésében végre kiélhettem magam: teljes alkotói szabadsággal álltam hozzájuk. Annyi egy kaptafára készült video ment abban az időszakban, hogy csak úgy kelthettem feltűnést, ha valami igazán sajátossal, emlékezetessel állok elő.

MN: A klipjeid egészen egyediek. Hogyan építesz fel egy videót?

AJ: Egyszerűen elengedem magam. Hallgatok az ösztöneimre, és megpróbálok valami teljesen újat felépíteni már létező alapanyagokból, ez lehet egy szín, egy hang, egy kép, egy vibrálás, vagy valamilyen androgün forma. Nekem erről szól a művészet: mindent szétszedni darabjaira, aztán újragondolni, újraalkotni a tudatalatti segítségével. Vissza kell menni a gyökerekhez, a dolgok eredetéhez, és csak onnan érdemes elkezdeni bármilyen alkotó, kreatív folyamatot. És nagyon keményen, figyelmesen kell dolgozni, mert ma már túl sok a szemét, a tucatmunka, bármit le lehet tölteni a netről, vagy át lehet másolni. Ezért is fontos számunkra az, hogy egyedi albumborítóink legyenek, hogy többet adjunk az embereknek. Hogy érdemes legyen fizikailag kézbe venni egy lemezt.

MN: Az albumborítók készítésénél volt olyan művész, aki inspirált?

AJ: A legfontosabb számomra Alex Grey, akinek festménye a 10.000 Days borítóján is látható. ' egy igazi művész, egy modern mester, egy pszichedelikus festő, akinek a munkássága sok száz év múlva is fontos lesz. Mintha csak látomások lennének a művei: sokrétű, színes, valószerűtlenül szerteágazó alkotások. Ezenkívül nagyon szeretem a képregényeket, gyakorlatilag mindenféle képregény inspirálni tud, és a némafilmek is nagy hatással voltak rám.

MN: Egy Tool-koncerten szinte mozdulatlanul, sötétben álltok a színpadon, a frontember, Maynard James Keenan a dob mellett a háttérben énekel, a vetítések hangsúlyosabbak, mint maga a zenekar.

AJ: A zene önmagáért beszél. A személyünk nem igazán fontos, csak az számít, hogy mit hozunk létre. Sosem tetszett igazán az a hozzáállás, hogy a zenész valamiféle hős, elérhetetlen sztár, akinek minden lépését követik a rajongók. Ez persze nem azt jelenti, hogy lenéznénk a rajongóinkat, egyszerűen sokkal fontosabb, hogy mindenki találja meg a saját értelmezését a zenénkben, mindenki gondolja tovább a lemezeinket. Ezt nevezhetjük akár szertartásnak is, de voltaképp az a helyzet, hogy mi nagyobb súlyt fektetünk az audiovizuális élményre.

MN: Sokan spirituális előadásnak tartják a koncertjeiteket, és vallásos áhítattal hallgatják a lemezeiteket.

AJ: Lehet, hogy vallási értelmezésben spirituális zenekar vagyunk, de mindenki azt lát bele egy koncertbe, amit akar. Ennek csak örülni tudunk, de mi ezen nem dolgozunk tudatosan, nem építjük a saját kultuszunkat, egyszerűen csak zenélünk, koncertezünk és klipeket készítünk. Ráadásul a vallásokkal ellentétben nekünk nincs semmilyen ultraerős, világot megváltó üzenetünk. Az a jó, ha mindenki saját maga értelmezi a számokat, hiszen pont ez a lényege az előadó-művészetnek.

MN: Nem lehet, hogy az ilyen szinten megtervezett előadás egy idő után monotonná, rutinossá válik?

AJ: Nem hiszem, minden koncert más, én a magam részéről úgy állok hozzá mindegyikhez, mintha az első lenne. Soha nem lehet tudni, hogy mi várható: ha valami nincs rendben a technikával vagy a hangzással, akkor másmilyen lesz az előadás. Nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, de befolyásol minket. Többnyire aztán ezek a koncertek sikerülnek a legjobban.

MN: A Tool zenéjére jellemző a sokrétűség, a sűrű dinamikai váltások, az erősen strukturált dalszerkezet. Van egy jól bevált metódus, amikor zenét írtok?

AJ: Mindig a jammelések során alakul ki az adott szám. Összejövünk zenélni, kísérletezünk különböző hangzásokkal, aztán egy elég hosszú agyalós folyamat után rakjuk össze a dalokat. Mindig meghallgatjuk az előző lemezünket, amikor új dolgokkal foglalkozunk: ott volt az a szám, ami rendben volt, akkor működött, de most csináljunk ahhoz képest egy teljesen más dalt! Mindenesetre idő kell ahhoz, hogy egy lemez összeálljon, nagyon sokat tudunk szöszölni a tételek összerakásával. De ez így van rendjén, mi nem tartozunk azokhoz a zenekarokhoz, akik minden évben lemezt jelentetnek meg.

MN: Készülnek új dalok a következő lemezhez?

AJ: Nem tudom, mikor lesz új album, a turnétól függ. Akkor szeretnénk lemezt kiadni, amikor nekünk jólesik, ez lehet akár négy-öt év után is. Mostanában a Vicarious című dalhoz készülő klippel foglalkozom, de dolgozom egy rövidfilmen is. Szeretek mindennek időt adni. Megvárni, amíg beérik.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.