Black Honey: Written & Directed

Három évvel ezelőtt még nem zavart olyan sok vizet cím nélküli bemutatkozó lemezével a Brightonból induló Black Honey, a Written & Directed című folytatásra viszont mindenképpen érdemes odafigyelni.

Az Izzy Baxter Phillips vezette négyes méltó örököse az olyan „női frontemberes” zenekaroknak, mint a Blondie, az Echobelly, a Garbage, a Lush, a Sleeper, a Joy Formidable és legfőképpen a Metric. Izzy és három társa enyhén new wave-es indie-rockban utazik, és az új albumból kaphattunk volna ízelítőt már a tavalyi Szigeten, de erre nem kerülhetett sor. A tagok a bőség zavarában három demókupac közül választhattak. Az első diszkós, a második motownos volt, de végül a gitárrockos harmadik győzedelmeskedett. Izzy első számú ihletforrása a zeneiek mellett továbbra is Quentin Tarantino, ami a Black Honey klipjeiből is visszaköszön. A már a brit top 10-be is bejutó Written & Directed annak köszönhetően lett profibb az elődeihez képest, hogy az elkészültében közreműködött Dimitri Tikovoï produceri, Alan Moulder hangmérnöki, Carl Barat (The Libertines) és Mike Kerr (Royal Blood) pedig társszerzői minőségben. Ebben a 31 percben egy pillanatnyi üresjárat sincs, kiemelkedő pillanat annál több. A Run for Cover színtiszta Garbage, a Joy Division-ös basszussal ellátott Back of the Bart akár SOAK is énekelhetné, a Believerben visszaköszön Lana Del Rey, a Fire-t fúvósok teszik még izgalmasabbá, a csúcspontnak tekinthető Summer ’92 meg még pont olyan kis mértékben kacsint a Muse-féle Supermassive Black Hole-ra, hogy az ne legyen zavaró.