rés a présen

Nyárra visszatér

Behumi Dóri énekes

  • rés a présen
  • 2013. január 19.

Zene

rés a présen: Egyetlen dzsesszénekesnő vagy a Budapest Bárban. Előny ez, vagy hátrány?

Behumi Dóri: Annak ellenére, hogy ilyen diplomám is van, soha nem aposztrofáltam magam dzsesszénekesnőnek. Tisztelem és sokat is énekeltem ezt a műfajt, de kicsit behatárolónak érzem. Biztos vannak az énekstílusomban dzsesszes jellemzők is, de igazán fontosnak egy dal ízléses és érzelmeket közvetítő megformálását tartom. Ha valahogy definiálni szeretném magamat, az inkább a zenész lenne, ami a hangszeres múltamból jön. A Budapest Bárban is a zenészekhez érzem magam legközelebb.

rap: Hogyan kerültél a csapatba?

BD: Régi vágyam volt bekerülni. Nagyon vonzott egyrészt a lehetőség, hogy ezeket a nagyszerű, magyar nyelvű dalokat énekelhessem, mindegyik egy kincs. Másrészt a cigányzenekarral való játék izgatott, addigra már bőven muzsikáltam klasszikus és dzsesszzenészekkel, és éreztem, hogy ez egy új, egy másik világ. Harmadrészt a zenekar maximalizmusa ragadott meg, hogy nem érik be átlagos zenei megoldásokkal, klisékkel, hanem nagyon komolyan veszik a dalok kidolgozását.

rap: Hogy tetszik a BB-rezidencia?

BD: A Budapest Bárként működő hely eredetileg New Orleans néven futott az éjszakában. Szerintem azzal a szándékkal hozhatták létre, hogy intim hangulatú, de drágább, igényesebb koncertekkel szolgálják ki a közönséget. Ehhez kialakítottak egy klasszikus mulatót, és beszereztek egy igen impozáns hangtechnikai apparátust. Életem egyik legjobb koncertjét élvezhettem benne abszolút kedvencem és idolom, John Scofield dzsesszgitáros első magyarországi fellépésekor. Felejthetetlen. Zenélni is majdnem olyan jó itt.

rap: Melyik a kedvenc műsorod a Budapest Bár történetéből?

BD: Nagyon szerettem a színházi előadásainkat, a katonás korszak nagyon emlékezetes marad. A Hoppát mint előadást még jobban szerettem, igaz, már egy másik helyszínen, de felüdülés volt belebújni egy szerepbe, és felszabadultan bohóckodni.

rap: Mikor és mikben láthatunk téged a Lovag utcában az ünnepek alatt?

BD: A Lovag utcában én már ebben a szezonban nem leszek látható, hacsak meglepetésszerűen fel nem bukkanok január elsején. Miután most várom az első kisbabámat, és már a 7. hónapban járok, a szilveszteri őrület valószínűleg engem otthon, a kanapémon talál, egy pohár gyerekpezsgővel. Viszont mindenkit csak biztatni tudok egy kiadós Budapest Bár-szilveszterre, mert ott tényleg minden megtalálható lesz, ami egy ilyen estéhez szükséges és elengedhetetlen! Parádés koncert, remek ételek, italok és tánc hajnalig.

rap: Mikor állsz újra színpadra?

BD: A 2013-as év első fele részemről babázással telik majd. Nyár elején már vissza-visszatérek reményeim szerint, és csatlakozom a többiekhez a meglévő műsorokban, illetve tavasszal várhatóan készül az új lemez, ebben is benne leszek természetesen.

rap: Van-e saját zenekarod most? Mivel foglalkozol a Budapest Báron kívül?

BD: A családi élet - úgymint a sajátom és a Budapest Bár -, azt hiszem, egy ideig most nem enged más elfoglaltságot. Innen is üzenem a zenekaromnak, a Dórika és a Rombolóknak, hogy még tartsanak ki egy kicsit.

rap: Kinek a bőrébe bújnál?

BD: Szívesen lennék Maria Callas.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.