rés a présen

Nyárra visszatér

Behumi Dóri énekes

  • rés a présen
  • 2013. január 19.

Zene

rés a présen: Egyetlen dzsesszénekesnő vagy a Budapest Bárban. Előny ez, vagy hátrány?

Behumi Dóri: Annak ellenére, hogy ilyen diplomám is van, soha nem aposztrofáltam magam dzsesszénekesnőnek. Tisztelem és sokat is énekeltem ezt a műfajt, de kicsit behatárolónak érzem. Biztos vannak az énekstílusomban dzsesszes jellemzők is, de igazán fontosnak egy dal ízléses és érzelmeket közvetítő megformálását tartom. Ha valahogy definiálni szeretném magamat, az inkább a zenész lenne, ami a hangszeres múltamból jön. A Budapest Bárban is a zenészekhez érzem magam legközelebb.

rap: Hogyan kerültél a csapatba?

BD: Régi vágyam volt bekerülni. Nagyon vonzott egyrészt a lehetőség, hogy ezeket a nagyszerű, magyar nyelvű dalokat énekelhessem, mindegyik egy kincs. Másrészt a cigányzenekarral való játék izgatott, addigra már bőven muzsikáltam klasszikus és dzsesszzenészekkel, és éreztem, hogy ez egy új, egy másik világ. Harmadrészt a zenekar maximalizmusa ragadott meg, hogy nem érik be átlagos zenei megoldásokkal, klisékkel, hanem nagyon komolyan veszik a dalok kidolgozását.

rap: Hogy tetszik a BB-rezidencia?

BD: A Budapest Bárként működő hely eredetileg New Orleans néven futott az éjszakában. Szerintem azzal a szándékkal hozhatták létre, hogy intim hangulatú, de drágább, igényesebb koncertekkel szolgálják ki a közönséget. Ehhez kialakítottak egy klasszikus mulatót, és beszereztek egy igen impozáns hangtechnikai apparátust. Életem egyik legjobb koncertjét élvezhettem benne abszolút kedvencem és idolom, John Scofield dzsesszgitáros első magyarországi fellépésekor. Felejthetetlen. Zenélni is majdnem olyan jó itt.

rap: Melyik a kedvenc műsorod a Budapest Bár történetéből?

BD: Nagyon szerettem a színházi előadásainkat, a katonás korszak nagyon emlékezetes marad. A Hoppát mint előadást még jobban szerettem, igaz, már egy másik helyszínen, de felüdülés volt belebújni egy szerepbe, és felszabadultan bohóckodni.

rap: Mikor és mikben láthatunk téged a Lovag utcában az ünnepek alatt?

BD: A Lovag utcában én már ebben a szezonban nem leszek látható, hacsak meglepetésszerűen fel nem bukkanok január elsején. Miután most várom az első kisbabámat, és már a 7. hónapban járok, a szilveszteri őrület valószínűleg engem otthon, a kanapémon talál, egy pohár gyerekpezsgővel. Viszont mindenkit csak biztatni tudok egy kiadós Budapest Bár-szilveszterre, mert ott tényleg minden megtalálható lesz, ami egy ilyen estéhez szükséges és elengedhetetlen! Parádés koncert, remek ételek, italok és tánc hajnalig.

rap: Mikor állsz újra színpadra?

BD: A 2013-as év első fele részemről babázással telik majd. Nyár elején már vissza-visszatérek reményeim szerint, és csatlakozom a többiekhez a meglévő műsorokban, illetve tavasszal várhatóan készül az új lemez, ebben is benne leszek természetesen.

rap: Van-e saját zenekarod most? Mivel foglalkozol a Budapest Báron kívül?

BD: A családi élet - úgymint a sajátom és a Budapest Bár -, azt hiszem, egy ideig most nem enged más elfoglaltságot. Innen is üzenem a zenekaromnak, a Dórika és a Rombolóknak, hogy még tartsanak ki egy kicsit.

rap: Kinek a bőrébe bújnál?

BD: Szívesen lennék Maria Callas.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.