Nekrológ

Nyersen, zsigerből

Shane MacGowan (1957–2023)

Zene

Hatvanhat éves korában elhunyt a The Pogues frontembere. 

Shane MacGowan az ír kultúra egyik legfontosabb alakja volt az elmúlt évtizedekben, nélküle az ír kocsmapunk aligha vált volna ennyire népszerű műfajjá. Pedig nem volt klasszikus sztáralkat: elálló fülei és rettenetes fogai voltak, koncertjein és nyilvános szereplései alkalmával rendszerint látványosan részeg volt, rekedten és néha kissé hamiskásan énekelt, de dalszerzőnek és frontembernek is elsőrangú volt.

MacGowan 1957-ben született, és bár családja néhány évig Írországban lakott, fiatalkora nagy részét már Londonban töltötte. Először nem is zenészként, hanem nézőként szerzett magának hírnevet: 1976-ban a befutás küszöbén álló Clash londoni koncertjén egy barátnője (a későbbi Mo-dettes zenekar basszusgitárosa, Jane Crockford) a legenda szerint leharapta a fülcimpáját. A valóságban a fülcimpa a helyén maradt, de a vérző fülű MacGowanről készült fotóra ráharapott a sajtó, és napokig cikkeztek róla.

MacGowan nem sokkal később beszállt az első zenekarba is. Ez volt a Nipple Erectors (később The Nips), amely a nyolcvanas évek elejéig létezett, a feloszlás után pedig a csapat két fő dalszerzője külön utakon folytatta, noha mindketten az ír folkhoz szerettek volna visszanyúlni. Shanne Bradley megalapította a mai napig létező Men They Couldn’t Hanget, MacGowan pedig a The Pogues (kezdetben Pogue Mahone) frontembere lett.

A hivatalosan 1982 óta létező Pogues az ír zene nyers és zsigeri szellemét igyekezett feleleveníteni. Hamar híre ment az együttesnek, köszönhetően annak, hogy 1984-ben az akkor már szupersztárnak számító Clash turnéján voltak vendégek. A Waxie’s Dargler című dalukhoz készített videójuk pedig igen népszerű lett a tévénézők körében, amiben már megmutatkozik a Pogues szellemisége: a tagok punkzenekarhoz illő vehemenciájával adják elő a számot, az együttes második frontemberének számító Spider Stacy csörgődob helyett egy sörtálcával ütötte a ritmust – a saját fején.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.