A hazánkba első ízben látogató The Sherlocks esetében ennek az ellenkezője zajlott le: a négytagú brit együttes már a koncert előtti napon megérkezett Magyarországra és elmerült a budapesti éjszakában, úgyhogy az interjú során már inkább fáradtak és másnaposak voltak. Többnyire Kiaran Crook vitte a szót, ahogy az egy frontemberhez illik, de nála láthatóan vidámabb hangulatban volt testvére, a dobokért felelős Brandon. Alex Procter gitáros kevesebbet beszélt, Trent Jackson basszusgitáros pedig meg sem szólalt.
„Megittunk pár italt, aztán kajáltunk valamit, aztán megint megittunk pár italt, és megismerkedtünk a helyi rollerhasználati lehetőségekkel”, vigyorog Brandon, amikor az előző estéről faggatom őket, és azt is hozzáteszi, hogy Budapest olcsó hely, mert Angliához képest minden olcsó. Amikor megemlítem nekik, hogy a dalaik, albumaik hallatán olyan zenekarnak tűnnek, amelynek tagjai igencsak járatosak a brit popzenei történelemben, Kiaran csak annyit mond: „merész állítás”. A többiek nevetnek, a frontember pedig hozzáteszi, hogy biztosan vannak náluk felkészültebbek is.
„A harmadik lemezünket a Covid alatt készítettük, és nagyon megtetszett az embereknek”, meséli Kiaran a Word I Understand című 2021-es albumról, hozzátéve, hogy annyira jó passzban voltak, hogy szinte egyből nekiálltak a következőnek. Az eredmény a People Like Me & You, amely idén augusztusban jelent meg. Arra a kérdésre, hogy szerintük ez lett-e a legjobb lemezük, mindannyian bólogatnak – persze a legtöbb együttes mindig az aktuális munkáját szokta a legjobbnak tartani. „Ha jók a dalok, akkor nagyjából nyert ügyed van”, teszi hozzá Brandon, amit újabb vigyorgás követ a többiek részéről. A srácok egyetértenek, amikor megemlítem, hogy a Sirens című új daluk a Kasabianre hasonlít. Viszont a Don’t Let It Out szerintük nem olyan, mint a Stereophonics, az énekes szerint inkább a már megszűnt The Enemy nevű zenekar irányából jött az ihlet. A Louder Than Words című dalban elhangzó „she moves in mysterious ways” sorra azt mondja Kiaran, hogy csak improvizálta a stúdióban, nem akart szándékosan fejet hajtani a U2 előtt, a Watson című számban dumáló, valóban Watson nevű emberről pedig azt mondják, hogy személyes ismerősük, majd nevetve hozzáteszik, hogy már 106 éves (valójában 70), de úgy bulizik, mint egy állat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
