Interjú

„Tisztán művészeti feladatot látok el”

Rajna Martin karmester

Zene

Huszonnyolc évesen a Magyar Állami Operaház első karmestere, de már három éve a Győri Filharmonikus Zenekart is vezeti. Az operai feladatokról, a rendezésről, a fejlődés és a műveltség szükségességéről és Wagnerről is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Mitől jó egy karmester?

Rajna Martin: Az biztos, hogy a legelső és legfontosabb egy őszinte, jóindulatú, de mégis kérlelhetetlen szándék a szerző művének megértésére és interpretálására. Nincs olyan karmester, akitől mindent egyformán szívesen hallgatok, de ha kulturálisan és zeneértésben nagyon közel áll a szerzőhöz és művéhez, akkor átsüt az előadáson, hogy valami időn, korszakokon átívelő igazságot közvetít a műről, amely nem függ az előadó-művészet aktuális esztétikai trendjeitől. Egyformán igaznak érzem Fritz Busch és Nikolaus Harnoncourt Don Giovanni-interpretációját például.

MN: Te mit nézel, figyelsz egy karmesternél?

RM: A zenét hallgatom. Itt volt nemrég Teodor Currentzis, akinek nagy érdeklődéssel hallgatom a koncertjeit. Elképesztő hatást ér el, de legutóbb úgy éreztem, mintha lassan kezdeném megérteni, hogy melyek is azok az eszközök, amelyekkel létre tudja hozni azt a hihetetlen atmoszférát és hangzást, és ettől, bár elismerem, hogy rendkívüli, már kevésbé izgalmas számomra. Ezzel szemben megmagyarázhatatlan az az elképesztő színskálán mozgó zenekari hangzás és kamarazenei összhang, amit például Christian Thielemann tud elérni a drezdai Staatskapelle zenekarral. A misztérium, a megmagyarázhatatlan érdekel a legjobban a művészetben. Ösztönösen megérezzük az igazi kvalitásokat, de hogy mitől, az rejtély.

MN: Fischer Ádám asszisztense voltál a Müpa idei Ring-ciklusában. Mit lehetett tőle megtanulni?

RM: A próbafolyamatra készülve több alkalommal leültünk Ádámmal a zongora mellé, játszottam a darabot, énekeltem a különböző szólamokat, ő vezényelt, majd bizonyos pontokon felhívta a figyelmemet a darab legfontosabb részleteire, megosztotta a tapasztalatait, megoldásait. Asszisztenseként az ő koncep­cióját is magamévá kellett tegyem. Ez volt számomra az egyik legfontosabb és legizgalmasabb része a munkának. Ő pontosan tudja, hogy mi az a négy-öt pont egy Wagner-felvonásban, aminek pontosan így vagy úgy kell megtörténnie, ezeken túl azonban beengedi és használja a zenekar és az énekesek önálló elképzeléseit, és azt hiszem, hogy ez az egyik különleges ismérve az ő Wagner-dirigálásának.

MN: Találkoztál-e ellenállással, netán érezhető ellenszenvvel veled szemben egy zenekarnál, és ha igen, hogyan tudtad kezelni?

RM: Kollektív módon sosem, de természetesen találkoztam, ez teljesen normális, nem szerethet mindenki. Ezt el kell fogadni, nem könnyű, és nekem sem megy mindig, de karmesterként együtt kell tudnom dolgozni még azzal is, akit adott esetben nem kedvelek. De kötelességem a személyes ellentéteket félretenni. Tizenhét évesen álltam először szimfonikus zenekar előtt, tehát edződve vagyok a zenészek kritikáival szemben, a jó szándékú javaslataikért és meglátásaikért viszont kifejezetten hálás vagyok, és sokat tanulok belőlük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.