Sajnos nem minden interjú sikerült remekbe (és egyébként is túl sok a beszélgetés, szám szerint 4 darab), ef Zámbó István és Antal István dialógusa inkább olvasóbosszantó dadaistáskodás, mint elmélyült párbeszéd.
Két remek esszé emeli a lapszám fényét: András Sándor Megyik Jánosról írt filozófiai igényû elemzést; Czeszlaw Milosz kis tanulmánya pedig Edward Hopper jellegzetesen amerikai festészetérõl ad kongeniális értelmezést. Nem véletlenül áll a lap élén e cikk.
- csonta -
HHHH
film
A hihetetlen család Ha abba a fogalomba, hogy szuperhõs, belegondolunk - egy emberfeletti ember megmenti a mi kis életünket a rá leselkedõ, a gonosztól származó veszedelmektõl -, máris egy rakás komplexust és pszichózist hozhatunk napvilágra. Ezzel az ízig-vérig polgári mentalitással még közelebbi kapcsolatba kerül A hihetetlen család világa, mert képzeljük el, a szuperhõsök egy idõ után - elég mondvacsinált és bugyuta okok miatt - terhessé váltak a társadalomnak: túl sok adóforintot kell a polgárkáknak befizetni a nagy rendcsinálások után, több a kiadás, mint a bevétel. Így az amúgy vicces nevû szuperalakoknak kényszerû polgárosodáson kell keresztülesniük. S az addig hihetetlen erejû Irdatlan biztosítási ügynökként kezd el feszengni. A sok-sok Willy Loman itt projektál kicsinyt, s elindul a szuperkaland, mert a Gonosz, egy kamaszos lelkületû valahai rajongó (micsoda áthallása ez az iskolai ámokfutásoknak) nem pihenÉ A filmre több szót kár vesztegetni, szokásos amerikai mitológiaexport, bár amikor Jack Lemmon és Walter Matthau alakja feltûnik animációba öntve, kis refluxos tünetegyüttes jelzi, hogy ismét határátlépésnek vagyunk tanúi. Az animáció hiperrealitássá lett, és nemcsak álmainknak, de valóságunknak sem szab határt semmi. A kétórányi dübörgés és akció energiája nem hagy kétséget a kulturális hadosztály sikere felõl. Irdatlan rákérdez egyszer: "Mire vársz, kisöreg?" "Hát, nem is tudom. Talán valami kis csodára, azt hiszem" - feleli egy kis édibédi hároméves. Tessék.
- dédé -
Forgalmazza az InterCom
HH
lemez
THE LAUX TRIO & JOE MURANYI: TALKING DRUMS Laux József sokáig a magyar beatzene úttörõjének számított. A többszörös "év dobosa" az Omega, a Locomotiv GT alapító tagjaként - és mintegy menedzsereként - az egyik legtehetségesebb alakja volt a hazai könnyûzenei életnek. Ha 1976-ban, az LGT amerikai turnéja után nem dönt úgy, hogy inkább kint marad, minden bizonnyal többen ismernék a nevét. Lauxról azonban "disszidálását" követõen legfeljebb csak hangfogóval emlékeztek a pályatársak, Presser neki írta a "Vonat ment tovább, csak zökkent, meg sem állt..." kezdetû, a cserbenhagyást boncolgató, szentimentális dalt.
A tehetséges dobos a rendszerváltás tájékán tért vissza mint könyvkiadó, ám az utóbbi években ismét aktív zenészként bukkant fel, márpedig az ilyesmi - egy sikeres üzletember újra a hangszerhez nyúl - nem sok jóval kecsegtet. A Talking Drums albumon azonban sem az ilyenkor szokásos "majd én megmutatom nektek" attitûd, sem más, nosztalgiával kapcsolatos szereptévesztés nem tapasztalható. A Laux Trió (a további tagok: Sárkány Sándor bõgõ, Dávid Tamás zongora) egy komoly húzónévvel, a Louis Armstrong zenekarában is megfordult klarinétossal, Joe Muranyival meg egy rakás hazai vendéggel többnyire dzsesszörökzöldekbõl készített majdnem hetvenperces mûsort. A legjobb értelemben vett finom, kávéházi örömzenét hallgathatunk, egy rossz szavunk sem lehet. Vagy ha mégis: csupán annyi, hogy szép gesztus a régi játszótársakra emlékezni, de az Omega Az 1958-as boogie-woogie klubban címû dala nem csak azért lóg ki a sorból, mert magyar szövege van.
- legát -
Jokerex Records, 2004
HHHH
könyv
Melissa P.: Minden este 100-szor, kefével (A szicíliai Lolita naplója) Megboldogult tápos koromban (vagyis elõfelvételis, csökkentett szolgálati idejû katonaként) szembesültem elõször a népi pornó felejthetetlenül giccses formáival. A "teljes értékû" öreg katonák többsége "Emlék" feliratú spirálfüzetekben örökítette meg és adta tovább azokat a történeteket, amelyek 99 százaléka olyan kemény mellû, tizenéves lányokról szólt, akik a fantasztikus hímet meglátva azon nyomban "folyatni kezdtek". A többit képzelhetik; de ha nem menne, vegyék kezükbe Melissa Panarello könyvét, amely úgymond felrázta a "mélyen katolikus" Olaszországot, ráadásul több mint 900 ezer példányban kelt el két év alatt, húsz-egynéhány nyelvre fordították le, s már a megfilmesítés joga is elkelt. Ám a szende, Catania környéki tini kötete meg egykori katonatársaim firkálmányai között van egy lényeges különbség: az utóbbiakról soha nem hirdették azt, hogy a bránermerevítésen kívül más funkciójuk is lenne. Melissa P. írása viszont bevallottan irodalmi babérokra tör: szenvedélyre és szeretetre vágyó ifjú hölgyként csöppen bele a "felnõtt világ" hazugságaiba, hogy aztán "megdöbbentõ" õszinteséggel adjon kórképet az õt körülvevõ züllöttségrõl. Jaj, pedig dehogy: közepes nívójú pornóról van csupán szó, ahol a mûfaj szabályai szerint néven vannak nevezve a dolgok, bár kétségtelen, az aktusok leírását olykor valamiféle szenvelgés kíséri. De attól, hogy a szerzõ a puncit Rózsának vagy Titoknak nevezi, meg hogy elsüt néhány eget rengetõ közhelyet ("szívem jege elolvad", "szívem kérge kemény", "egy lágy nap, amely gyengéden felolvasztja a jeget, megkímélve sivár lelkemet az áradattól" stb.), a napló még nem a "szicíliai Lolita" megnyilvánulása. Ha csak nem azon az alapon, hogy Melissa szövege ugyanúgy betûkbõl építkezik, mint Vladimir Nabokové. Akkor viszont én vagyok az északkelet-zuglói Ronaldinho, elvégre fociztam már nagypályán.
Boltozatos-Bozontos István
Athenaeum 2000 Kiadó, 2004; fordította: Ézsiás Zsófia, 148 oldal, 1790 Ft
HH
rádió
Ki nyer ma? Mintegy 35 éve szól a Kossuthon minden hétköznap 12.40-tõl a Játék és muzsika tíz percben, talán a legrégibb és leghallgatottabb zenei vetélkedõmûsor.
Elavul-e egy ilyen mûsor? Lehet-e 9000-nél is több adásban újat kérdezni? A mûsor ma is olyan, mint gyerekkoromban, néhányan ugyan már nem dolgoznak a régi stábból, a november 17-i adás pl. Varga György technikai munkatárs emlékének szólt - mégis: az állandóság, múlhatatlanság érzése tölt el, ha meghallom Czigány György lelkes vagy Boros Attila tárgyszerû hangját. Nem beszélve arról, "aki válaszol": a mûsor igazi hõseirõl, a játékosokról.
Dr. Kiss Juhász Istvánné épp november 16-án nyert századszor, de ismerõs Papp János nyugdíjas telefonkezelõ is, aki már több százszor játszott sikerrel. Ha a Való Világ vagy a Megasztár hírnevére nem is számíthatnak, nekik elég, ha mi, hallgatók megismerjük õket, illetve az, "aki kérdez" - mi pedig vérmérsékletünktõl függõen drukkolunk, irigykedünk, vagy abban bízunk, hogy most az egyszer elrontják. És mintha így lennének ezzel a játékvezetõk is. Az adás élõ, és ez sokkal rádiószerûbb, mint mikor a betelefonálós adásban a bemondó válaszol saját kérdéseire.
Nem mindennap egyformán nehéz. Nekem az opera pl. kevésbé megy, más a kamarazenében verhetõbb, de be-becsúszik a mûsorba egy-egy kortárs magyar kórusmû is, és ilyenkor azért a legjobbaknak is csak a tematika (pl. névnap), illetve a mûsorvezetõi "súgás" segít. "Most egy keringõ jön, mégpedig olyan, ami el van felejtve", mondja Czigány György, és önök bizonnyal ennyibõl is tudják, hogy Liszt Elfelejtett keringõinek egyike fog szólni. De épp ez a jó. A hallgató a rádió elõtt ül, arra gondol: ezt is tudnám, illetve de jó, hogy most nem én játszom, nem égek le. És ha nem is egyformán flott minden adás, akkor is lehet újat kérdezni, de az se baj, ha a kérdés, a mûsorvezetõ, a játékos, a helyszín vagy a stílus ismétlõdik. Egy ilyen adás ugyanis sosem évül el.
Mesterházi G.
HHHHH
folyóirat
Rubicon - Kik voltak a nyilasok? Sok tekintetben revelatív, megdöbbentõ és eddigi, meglehetõsen hiányos ismereteinket helyre tévõ különszámmal jelentkezett a színvonalas történeti folyóirat - a nyilas mozgalomról szóló tanulmányok közzétételét némileg aktuálissá teszi az elõdökhöz képest szerencsére komolytalan, Bácsfi-féle hungarista "mozgalom" felbukkanása. A nyilasokkal kapcsolatban számos téveszme kering - ezeket hatásosan cáfolja például Ungváry Krisztián bevezetõ tanulmánya, amelybõl kiderül, milyen erõsek voltak (személyes kötõdések révén is) a nyilas párt szocialista-kommunista gyökerei, s persze az is, hogy a nyilas párt alapvetõen értelmiségi indíttatású volt, céljait tekintve pedig a Horthy-rendszer megdöntésére törekedett.
Abszolút unikális a Fekete lexikon, ahol 43 ismert nyilas életrajzát közli a szerzõ - jól látható, milyen nagy volt a mozgalmon belül a fluktuáció, hányan lettek mondjuk baloldaliból nyilasok és viszont: hungaristából antifasiszták. A tanulmányok közül természetesen több is foglalkozik a 44 õszén mûködött nyilas erõszakszervezetekkel (Kovács Tamás), a zsidóüldözéssel és az üldözöttek mentésével (Szita Szabolcs, Reuveni Sári), illetve az elképesztõen kegyetlen Duna-parti gyilkosságokkal (Tabajdi Gábor). Megdöbbentõ, hogy e mészárlásokkal egy idõben még mûködtek a mozik, és zajlott a futballbajnokság! De kiváló írások szólnak - többek között - a nem kevés nyilassá lett arisztokratáról (Romsics Ignác), a nyilas mozgalom elõzményeirõl (Vonyó József) vagy a magyar szélsõjobboldali történetírásról (Romsics Gergely). Nyugodtan mondhatjuk: kötelezõ olvasmány!
- barotányi -
HHHHH
könyv
Négy új Maigret-fordítás Nyáron már követeltük a folytatást, és nem hiába: a fõfelügyelõ hívei most megint az õ társaságában tölthetik közeles hétvégéik valamelyikét. Akkori ismertetõnkben (A francia élet enciklopédiája, Magyar Narancs, 2004. június 17.) behatóan méltattuk a regényfolyam nagyszerûségét; ítéletünkön az új regények ismeretében sem kell változtatnunk.
Maigret most kétszer Párizsban nyomoz, egyszer Amerikában, és egyszer egy La Rochelle melletti kis halászfaluban. Az amerikai kaland (Maigret és a vizsgálóbíró) amolyan "tíz kicsi indián" történet, amerikaias "courtroom dramá"-ba ojtva: olyan krimi, amelyben meghatározott számú és a történet elejétõl fogva ismert gyanúsítottból kell kiválasztanunk a tettest. A párizsi színhelyû regények halványabbikában (Maigret és a magányos férfi) fõfelügyelõnknek egy régmúlt szerelmi dráma szálait kell kibogoznia, hogy eljusson a rejtélyes clochard-gyilkosáig, a Maigret és a miniszterben pedig a nagypolitika ocsmány és félelmetes világában igyekszik kedvenc rendõrünk helyre tenni a dolgokat.
E kvartett legkiválóbbika a Maigret az iskolában címû darab. Maigret-t irodájában keresi fel egy falusi gyilkosság gyanúsítottja. A fõfelügyelõ leginkább gasztroturisztikai indíttatásból enged a segítségkérésnek: a környék két nevezetessége, az osztriga és a fehérbor csábítja Saint Andréba; meg a saját gyerekkora iránti legtitkosabb nosztalgiája. Ám ahogy a helyszínen felfejti a közutálatnak örvendõ postáskisasszony meggyilkolásának körülményeit, úgy tárul elébe e paraszti mikrovilág minden materiális és lelki borzalma: a szegénység, az acsarkodó irigység, a szikrázó gyûlölet, a kimozdíthatatlanság; s úgy válik számára fizikailag is egyre elviselhetetlenebbé az állandó vedelés okozta bódulat. A simenoni realista próza legjobb pillanatai ezek; Martin du Gard La Vielle France-a hozzá képest vasárnapi vidámparkozás. A könyveket megint öröm kézbe venni: jó szórakozást!
- bbe -
Park Kiadó, 2004, darabonként 1500 Ft
HHHHH
film
Az Ördögûzõ - A kezdet Paul Schrader, aki Martin Scorsese házi forgatókönyvírójaként többek között a Taxisofõr megírásával és saját rendezéseivel írta be magát a filmtörténet nagykönyvébe, nemrég még lelkesen újságolta, milyen jó érzés volt közel húsz év után újra nagy lóvéból komoly produkciót vezényelni. A stáblista olvastán ugyan ki nem találnák, hogy a rendezõként sem pályakezdõ Schrader mindezt éppen vizsgált filmünkrõl nyilatkozta. A késztermék láttán ugyanis a megrendelõk rémülten konstatálták, hogy a sorozat védjegyévé vált spriccelõ okádék helyett valami mélyebb tartalom szivárog a filmbõl, melynek azonnali eltávolítása céljából elsõként Schradert rúgták ki páros lábbal, majd a stúdiókapuknál sorban álló jó nevû senkik közül rámutattak egy Stallonéval is jó kapcsolatot ápoló finnre, aki gyorsan helyre kalapálta a gellert kapott produkciót. A film újra leforgott, a vérben tocsogó kulcsjelenetek mindenki megelégedésére elkészültek. Mindez csak azért érdekes, mert ezek szerint lennie kell valahol egy Ördögûzõ-mozinak, amely akár méltó folytatása is lehetett volna az 1973-ban bemutatott õshorrornak, ami számos kortársával ellentétben nem csak a maga idejében tudott frászt hozni a közönségére. Az ördög által megszállt kislány történetét nem pusztán néhány, ma is sokkolónak ható jelenet durvasága tette unikummá, hanem az is, ahogy az ördög és az isten szolgáinak papíron nevetségesnek ható párharcát teljes és hiteles komolysággal tudta egy hálószoba zárt terében bemutatni. Ilyen teljesítményrõl a tûzoltásra felbérelt banda nem is álmodhatott, pedig mentõövként egy komplett sivatagi templomot, válogatott második világháborús borzalmakat és törzsi villongásokat is beleírtak a forgatókönyvbe.
- köves -
Az InterCom bemutatója
HH
