Általában fordítva szokott lenni, de Keith Morris jobban néz ki élőben, mint a zenekari fotókon. A megállíthatatlanul a tarkó felé terjeszkedő tonzúra és a derékig indázó raszták kombinációja persze így is eléggé pokoli látványt eredményezett a vasárnap esti koncerten, de a szemüveg nélkül és magát tisztességesen felpaprikázva tevékenykedő énekest a – meglepően sok fiatalt magába olvasztó – közönség biztos nem a kerületi tüdőgondozó felé irányította volna legszívesebben, hanem inkább egyenesen a Parlament felé. Az amerikai hardcore most 59 éves hőséről ugyanis csak úgy sütött, hogy mennyire imád haragos lenni, hogy egyenesen szerelmes ebbe a létállapotba. Az OFF! összes, átlagban 80 másodperces számának világos és egységes lehetett így az üzenete, mely nagyjából úgy szólt, hogy azok ott fenn megcsókolhatják a seggünket, és érezzék is megtiszteltetve magukat a művelet közben. Ennél többre márpedig igazán nincs szükség ma Magyarországon.
A kedélyesen acsarkodó Morris, a Black Flag első énekese, a Circle Jerks egykori vezére még abba az iskolába tartozik, amelynek éltanulói ezt az attitűdöt hitelesen, szarkasztikus humorba mártva, felesleges bicepszugráltatás nélkül tudják képviselni – nagyjából úgy, ahogy
a műfaj máig legnagyobb ásza, Johnny Rotten kitalálta egykor. A hozzá hasonló, de nála azért fiatalabb veteránokból verbuvált aktuális zenekara is illeszkedik ehhez a stílushoz: az OFF! sebes, jó nagyokat rúgó dalai arra az időpillanatra utalnak vissza, amikor a punk átfordult hardcore-ba, és még nem került rá semmilyen fölösleges sallang. Az egyórás műsorba gyakorlatilag a teljes életmű belefért, és ugyan kiemelkedő dalokról távolról sem beszélhetünk, a középszerűség sem jöhetett szóba egyetlen percig sem. Hiszen inkább az előadás egészének hangulata számított, mint az egyes összetevők: az ellenállás boldog dühének haraphatóan sűrű hangulata.
A38 hajó, október 19.
