Olló kedvük van - Scissor Sisters: Ta-Dah (lemez)

  • - legát -
  • 2006. október 12.

Zene

Az ezredfordulón alakult papagájkommandó voltaképpen egy olcsó poén profi kivitelezésével katapultált a manhattani buzibárok mélyéről a slágerlisták élére 2003-ban.

Az ezredfordulón alakult papagájkommandó voltaképpen egy olcsó poén profi kivitelezésével katapultált a manhattani buzibárok mélyéről a slágerlisták élére 2003-ban. Az egykori sztriptíztáncos, Jake Shears, az énekes és a szőrösmaci-archetípust megtestesítő billentyűs-zeneszerző, Babydaddy Ana Matronic "mistress of ceremonies"-zel, Del Marquis gitárossal és Paddy Boom dobossal (mindegyik művésznév) kiegészülve a Pink Floyd Comfortably Numb című dalát a Bee Gees (!!!) modorában dolgozta fel, de úgy, hogy az a Frankie Goes To Hollywood még élő rajongóiban is emlékeket idézzen. Akkoriban az MTV és a VH1 ötpercenként leadta a számhoz készült Cousteau kapitány a meleg szinkronúszók pszichedélikus akváriumában munkacímű videoklipet, ám hogy mégsem egy nyárra szóló kalanddal van dolgunk, hamarosan bebizonyosodott. A "nővérek" 2004-ben megjelent debütáló albumán (Scissor Sisters) nincs olyan dal, ami ne lenne sláger, s örömmel nyugtázhattuk: Shearsék nemcsak harsányak és feltűnőek, de a kisujjukban van minden, ami a popzenéhez kell. Sőt annál valamivel több is. Noha a kritikusok az első lemezt az electroclash alapvetéseként ünnepelték, az album leginkább mégis azt bizonyította, hogy kellő tehetséggel és elszántsággal még a Gibb fivérek munkásságának nyáltengeréből is gyöngyöket lehet a felszínre hozni.

A csúcs meghódítását követően a hazai közönség majdnem megismerte a Scissor Sisterst, de a 2004-es, matinéidőpontra tervezett Sziget-fellépést lemondták. Idén azonban - immár "headliner"-ként - a fesztivál egyik legpompásabb műsorát adták, amelyből természetesen nem hiányozhatott az akkor még csak megjelenésre váró új lemez "előzetese" sem.

Nos, azóta nemhogy megjelent, de hetek óta a brit slágerlista első helyén áll a Ta-Dah című album. Noha az Elton John közreműködésével készült fergeteges nyitószámról, az I Don't Feel Like Dancin'-ről megint a Bee Gees juthat az eszünkbe, a továbbiakban az első lemezre annyira jellemző fejhang-fejhús hozzáállás árnyaltabbá válik. A hetvenes-nyolcvanas évek teljes poppanoptikuma életre kel, a számok olyan érzést keltenek, mintha a glamkorszak könnyedebb dolgai közé hullottak volna szombat esti lázrózsák. A fiatal Elton Johnt már Jake Shears hozza, de kapunk egy dózist Bowie-ból, Bryan Ferryből, Simon LeBonból, de még az ABBA-ra adott brit válaszból, a méltán elfeledett Brotherhood Of Manből is. Paul McCartney dalcímmé lép elő. Mégsem retróalbummal van dolgunk, szó sincs leporolt viaszfigurákról, a Ta-Dah ugyanis, bármily meglepő, nagyon is élő, és nagyon is mai slágergyűjtemény. Nem a hetvenes évek szellemének megidézése, sokkal inkább leghatásosabb pillanatainak átértelmezése - naprakész csomagolásban. A legvagányabb lemez, amit 2006-ban hallottunk.

Universal, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.