opera - BRITTEN: A KIS KÉMÉNYSEPRÕ

Zene

Akárcsak tavaly, idén is gyermekeknek szólt az évad első premierje az Operaházban, s a második alkalom parányi jóindulattal már tradícióvá lépteti elő a rokonszenves gesztust. Ezúttal Benjamin Britten 1949-es művét láthatták az ünneplőbe öltöztetett csemeték és a rövidnadrágos szakírók, s Bata Rita rendezése (és koreográfiája) komoly erőfeszítéseket tett, hogy a magyar színpadon teljes egészében most először bemutatásra kerülő gyermekopera lekösse az egybegyűltek figyelmét.
Akárcsak tavaly, idén is gyermekeknek szólt az évad elsõ premierje az Operaházban, s a második alkalom parányi jóindulattal már tradícióvá lépteti elõ a rokonszenves gesztust. Ezúttal Benjamin Britten 1949-es mûvét láthatták az ünneplõbe öltöztetett csemeték és a rövidnadrágos szakírók, s Bata Rita rendezése (és koreográfiája) komoly erõfeszítéseket tett, hogy a magyar színpadon teljes egészében most elõször bemutatásra kerülõ gyermekopera lekösse az egybegyûltek figyelmét. Így a mese felvezetéséül szolgáló elsõ részben, melynek szereplõi az alcím szellemében ("Let's Make an Opera!") a kis kéményseprõ megindító történetének operásításához fognak, akadt alsós tagozatú rap és Kislány a zongoránál (Lovas Róbert szerzeménye korábban mindössze az Erkel Színházig jutott, köszönhetõen a néhai esztrádmûsoroknak), diákburleszk a la Suli-buli, kikacsintós utalás, és persze tánc is, hiszen az legalább olyan "fontos cucc", mint a zene. No és volt természetesen közönségénekeltetés is, amit Bartal László karmester vezényelt le rokonszenves oldottsággal. A tornateremnek maszkírozott játéktéren a második, immár valóban operai részben aztán Britten könnyen befogadható, a kiskorú közönséggel megkedveltethetõ zenéjéé, valamint - sajnálatos módon - a problematikus artikulációé lett a fõszerep. Néha ugyanis teljes szakaszok váltak az ifjúsági kar vagy épp az amúgy láthatóan lelkes operai magánénekesek (például a minden ízében karakteres Sánta Jolán) elõadásában jószerével kihüvelyezhetetlenné, s ez érezhetõen apasztotta a gyermeki figyelem koncentrációját. Ám a korom és a víz labdacsokkal való megjelenítése, a szorult helyzetébõl kimentett címszereplõ, Banya Zoltán kisfiús bája, valamint a Pomádéhoz hasonlóan ezúttal is játékba hozott földszinti járások sûrû forgalma alighanem így is kellemes emlék marad az operába szoktatandó nemzedék megjelent képviselõi számára.

Operaház, szeptember 20.

****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.