Lemez

Owen Pallett: In Conflict

  • - minek -
  • 2014. szeptember 14.

Zene

A páratlanul sokoldalú, tehetségét számtalanszor bizonyító kanadai művészt leginkább másoknak készített munkái, nagyzenekari hangszerelései, hegedűjátéka miatt ismerhetik a zenerajongók. Kollaborációi listáját tekintve korunk legszorgalmasabb kontribútoráról van szó, aki hihetetlen érzékkel képes a kortárs popzenét ötvözni a klasszikus zenei hagyatékkal. Azt gondolnánk, ennyi teendő mellett szétszórja tehetségét – de Pallett idő­ről időre remek szólóalbumokkal biztosítja hallgatóságát arról, hogy ­kreativitása töretlen, ráadásul minden külsős munkájából tanul valamit. Már négy évvel ezelőtti har­madik (saját nevén meg az első) albumával, a Heartlanddel is jogos feltűnést keltett, de az idén kijött In Conflict kétségtelenül alkotói csúcsán mutatja. Gondosan rakja össze neoklasszikus elemekkel, néha szomorkás szövegekkel megtűzdelt, lüktető elektropopda­lait, és gazdag hangszerelésben, a maga nehezen összetéveszthető előadásmódján, énekhangján tálalja – ami egyedivé és emlékezetessé teszi az amúgy is szép kerek egésznek mutatkozó zenei anyagot. Pallett mindig is erős volt az alkotótársak kiválasztásában – ezúttal (egy cseh nagyzenekar mellett) maga Brian Eno segít be gitárjátékával, gépeivel és a háttérvokáljaival: ő néhány szintifutammal és akkorddal is csodákra képes. A melankóliát átszellemítő és zenébe oldó In Conflictot – a különbségek hangsúlyozása mellett – nyugodtan lehetne egy polcra helyezni Kelley Polar még az előző évtizedben készített, az elektronikát „szomorúzenével” szintetizáló úttörő albumaival.

 

Domino/Neon Music, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”