rés a présen

"Az igazi dolgokhoz még nem nőttünk fel"

Kézdy Luca zenész

  • rés a présen
  • 2012. szeptember 16.

Zene

rés a présen: Klasszikus zenén nőttél fel. Honnan jött a dzsessz?

Kézdy Luca: Anyám a zongora-tanárnői állása mellett 12 évig Markó Iván társulatával dolgozott mint korrepetitor, minden délelőtt a színházban zongorázott. Nagyon sokszor én is ott ültem mellette pár évesen a balett-teremben, és hallgattam a ragtime-okat, Gershwint és a hasonló, klasszikus zenétől eltérő módon ritmizált zenéket. Az első benyomás itt ért, azt hiszem. Utána 13 évesen, egy olaszországi nyaraláson hallgattam sok dzsesszes vagy dzsesszből is táplálkozó zenét, mint a Chicago, David Sanborn, Mezzoforte, Grover Washington Jr., Shakatak, és ekkor ismertem meg Al Jarreau-t is. Ő volt az első lépés a dzsessz felé, a zene könnyedsége, felszabadultsága, határtalan jókedve és az izgalmas harmóniavilág fogott meg.

rap: Hegedűsnek készültél?

KL: A zeneovi után, 6-7 évesen választottam a hangszeremet egy gyerekeknek szóló hangszerbemutató hangverseny eredményeként: a hegedű hangja tetszett legjobban. Zenésznek készültem, illetve készítettek engem. 14 évesen, a konziba menetel előtt viszont rájöttem, hogy engem más is érdekel, és a környezetem nagy megrökönyödésére konzi helyett elmentem egy erősnek tartott gimnázium matematika-fizika tagozatos osztályába, amit egyáltalán nem bántam meg. A matematika és a zene egyaránt csodálatos, lenyűgöző rendszer.

rap: Melyik volt az első zenekarod?

KL: Elsős egyetemistaként (esztétika-filozófia szakos voltam) bölcsész barátaimmal csináltunk egy gitár-hegedű-perka felállású akusztikus triót, az Ornamenst. Ez volt az első zenekar, amellyel koncerteztem Budapesten. Rájöttem akkor, hogy szeretnék újra hegedűt tanulni, egy dzsesszhegedűstől. Ekkor kerestem fel Antal Tibort, azt hiszem, én voltam az első tanítványa, s ő az én első dzsessztanárom. Amikor megmutatta S. Grappelli felvételeit, földbe gyökerezett a lábam, de talán jobban érzékeltethetem a hatást azzal, hogy úgy éreztem, az egész testem füllé változik. A következő ilyen nagy élmény egy-két év múlva következett el, amikor Lantos Zoltán egyik felvételét mutatta meg egy barátom. Nagyon sokat tanultam még Nagy Jánostól zenekarában, a Free Style Chamber Orchestrában.

rap: Hogyan lettél frontember a Santa Diverben?

KL: A zenekar ötlete 2005-ben fogalmazódott meg. Szesztay Dáviddal részt vettünk egy projektben, és annak során jöttünk rá, hogy mindkettőnknek lenne kedve egy olyan zenei kísérlethez, illetve felálláshoz, ami pusztán hegedű, basszusgitár és dob. 2006 tavaszán kezdtünk el dolgozni, és ősszel volt az első koncertünk. A frontemberségem csak abból fakad, hogy én vagyok a szólista a zenekarban, és a zenei ötleteimet ebben a formációban bontakoztatom ki, de a Santa Diver világát tekintve Dávid játéka és zeneszerzői vénája ugyanannyira meghatározó. Meg kell említenem, hogy Sárvári Kovács Zsoltival - aki nemrég csatlakozott hozzánk - a zenénk el tudott mozdulni a szabad zene irányába, így az ő jelenléte és egyénisége is nagyon fontos.

rap: Hol láthatunk benneteket legközelebb?

KL: Augusztus 31-én a Kultúrfürdő nevű programsorozatban fogunk fellépni az Öntödei Múzeumban.

rap: Mennyire vagy elégedett a hazai dzsesszel?

KL: Úgy látom, hogy itthon a közönség ízlése egy nagyon szűk kivételtől eltekintve a már ismert és kitaposott utakat követőknek kedvez. Az igazi dolgokhoz még nem nőttünk fel, túl sok problémával kell megküzdenünk nap mint nap a túlélésért ahhoz, hogy a kíváncsiság és eredetiség szellemi luxusát megengedhessük magunknak.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.