Míg Kanye West eddigi hat albuma rendre hozott valami trendindító újítást, addig a The Life of Pablo ugyan összeboronálja a trapet a gospellel, de pusztán zenei értelemben nem hoz új minőséget úgy, ahogy az 808s & Heartbreak autotune-os, minimalista R&B-je. Nincsenek olyan csúcspontok, mint a My Beautiful Dark Twisted Fantasyn, a Yeezus dalstruktúrákig tudatosan lebontott, csiszolatlan punkattitűdjéhez képest pedig céltalannak, összecsapottnak tűnik a hektikusan váltakozó témáival. És alighanem épp ez a látszólagos céltalanság, ahonnan meg lehet érteni a lemezt. Az Ultralight Beamben, amely egyszerre szétcsúszott gospel és túl hosszúra vett intró, Kanye West egyből kijelöli magát Isten szócsövének, és elindul az agyament trip, amelynek során nevethetünk, fintoroghatunk, bólogathatunk, sőt katarzisban is lehet részünk.
Az első számban még arról van szó, hogy mindez Isten álma, aztán a következőben már az ánuszfehérítős modellekről fantáziál, a Famousben teljesen indokolatlanul odaszól annak a Taylor Swiftnek, akivel elvileg kibékültek, hogy akár meg is dughatná, ha már ő tette híressé a ribancot. Az a cappellában eltolt I Love Kanye vicces és önironikus fricska a régivonalas rajongóknak. A Wolves tetőpontjában, ahogy magát és Kim Kardashiant Józsefhez és Máriához hasonlítja, az egyszerre bizarr és gyönyörű. Jó, hogy a gospellel induló lemez egy house-os tétellel zárul a műfaji rokonság révén, és szokás szerint nagyon a helyükön vannak a soulsamplerek (sőt még egy vicces reggae-részlet is került a Famousbe). Kár, hogy a Paul McCartney-val közös számok nem kerültek fel, mert tényleg csak ő hiányzik a névtelen arcokat, underground zseniket, A listás popsztárokat, jónevű producereket és menő rappereket egyaránt felvonultató anyagról. De hát itt most csak Kanye lehet Pablo, Paul vagy Pál. Szóval tényleg van csomó minden, amiről lehet beszélni, de klasszikus értelemben vett tanulságot, amit várnánk egy apostoltól, nem kapunk.
Kanye West még 2014-ben kezdett el dolgozni ezen a lemezen. Állítólag csak Kendrick Lamarral 40 számot vett fel, miközben folyamatosan változtatta a lemez címét, majd miután nagy csinnadrattával bemutatta a telt házas Madison Square Gardenben és 20 millió nézőnek élő streamen keresztül, bejelentette, hogy nem 10, hanem 18 számos lesz a cucc. A megjelenés után pedig hozzátette, hogy még ma sincs kész a The Life of Pablo. Közben folyamatosan kerülnek elő a lemez számaiból az eltérő verziók – az egyikben még Madonna is feltűnik például. Ezzel pedig olyan az egész, mint az albumkészítés stresszét transzparenssé tevő performansz. Mivel fizikai formátum egyelőre nincsen, a Tidalon kint lévő anyag pedig könnyen cserélhető, simán lehet, hogy a következő hónapokban a szemünk előtt kerekíti ki Kanye West ezt a per pillanat kicsit ad hoc demószerűséget azzá, aminek ígérte: az élet albumává.
Universal, 2016
