Lemez

Jesu / Sun Kil Moon

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2016. március 25.

Zene

Justin Broadrick a nehézipar és a nehéz fém fővárosában, mi több, szent helyén, Birminghamben született, és talán részben ebből is következik, hogy miután felgitározta a Napalm Death bemutatkozó lemezének A oldalát, a zajos ipari zene és a nem kevésbé zajos, mondjuk így, posztmetál irányába fordult különféle zenekaraival. Eközben az ohiói Mark Kozelek lassú, szép és szomorú dalokat írt és adott elő különös tehetséggel, erős gravitációjú, fájdalmas baritonján a csodás és utánozhatatlan Red House Painters élén, majd Sun Kil Moon néven, illetve szólóban. Ő az utóbbi években éppen másod-, vagyis inkább sokadvirágzását éli, Benji c. lemezét nagyon szerette a kritika és a közönség, és hirtelen ő lett a furcsákat nyilatkozó, mosolytalan, középkorú férfi, aki melankolikusan gitározik és közben magában beszél, zavarba ejtő, autobiografikus őszinteséggel, idézőjelek és bármilyen művészi elemeltség nélkül.

Szóval, itt ez a két, lassan ötvenes és rendkívül sármos férfi, két semennyire nem vidám cimbora figyelemre méltó és kompromisszummentes életművekkel – miért is ne lehetne ebből kihozni egy emlékezetes kollaborációt? Biztos lehetett volna, de akkor az csak simán egy jó lemez, és nem egy ilyen komoly, művészi kinyilatkoztatás átlagban nyolcperces, idilli monotóniába fúló dalokkal, lassú, ízléses, kicsit unalmas metálriffekkel, illetve néha a kilencvenes éveket idéző elektronikus alapokkal. És egy teljesen kontrollt vesztett Kozelekkel, aki megállás nélkül, de tényleg megállás nélkül pofázik mindenről, ami éppen eszébe jut, meg felolvas néhány rajongói levelet, amik legalább valamennyire viccesek, főleg a szegény Pearl Jam-pólós Victor Szingapúrból, aki Melbourne-ig repült a koncertért. De az még nem a mindent átható művészi személyesség diadala, hogy „ma van a nővérem születésnapja, felhívom, biztos örülni fog neki” – hanem csak a bosszantó rokoné, aki a krétai nyaralása vagy a gyereke fotóival fáraszt minket.

 

Rough Trade, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.