Lemez

Jesu / Sun Kil Moon

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2016. március 25.

Zene

Justin Broadrick a nehézipar és a nehéz fém fővárosában, mi több, szent helyén, Birminghamben született, és talán részben ebből is következik, hogy miután felgitározta a Napalm Death bemutatkozó lemezének A oldalát, a zajos ipari zene és a nem kevésbé zajos, mondjuk így, posztmetál irányába fordult különféle zenekaraival. Eközben az ohiói Mark Kozelek lassú, szép és szomorú dalokat írt és adott elő különös tehetséggel, erős gravitációjú, fájdalmas baritonján a csodás és utánozhatatlan Red House Painters élén, majd Sun Kil Moon néven, illetve szólóban. Ő az utóbbi években éppen másod-, vagyis inkább sokadvirágzását éli, Benji c. lemezét nagyon szerette a kritika és a közönség, és hirtelen ő lett a furcsákat nyilatkozó, mosolytalan, középkorú férfi, aki melankolikusan gitározik és közben magában beszél, zavarba ejtő, autobiografikus őszinteséggel, idézőjelek és bármilyen művészi elemeltség nélkül.

Szóval, itt ez a két, lassan ötvenes és rendkívül sármos férfi, két semennyire nem vidám cimbora figyelemre méltó és kompromisszummentes életművekkel – miért is ne lehetne ebből kihozni egy emlékezetes kollaborációt? Biztos lehetett volna, de akkor az csak simán egy jó lemez, és nem egy ilyen komoly, művészi kinyilatkoztatás átlagban nyolcperces, idilli monotóniába fúló dalokkal, lassú, ízléses, kicsit unalmas metálriffekkel, illetve néha a kilencvenes éveket idéző elektronikus alapokkal. És egy teljesen kontrollt vesztett Kozelekkel, aki megállás nélkül, de tényleg megállás nélkül pofázik mindenről, ami éppen eszébe jut, meg felolvas néhány rajongói levelet, amik legalább valamennyire viccesek, főleg a szegény Pearl Jam-pólós Victor Szingapúrból, aki Melbourne-ig repült a koncertért. De az még nem a mindent átható művészi személyesség diadala, hogy „ma van a nővérem születésnapja, felhívom, biztos örülni fog neki” – hanem csak a bosszantó rokoné, aki a krétai nyaralása vagy a gyereke fotóival fáraszt minket.

 

Rough Trade, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.