Lemez

Jesu / Sun Kil Moon

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2016. március 25.

Zene

Justin Broadrick a nehézipar és a nehéz fém fővárosában, mi több, szent helyén, Birminghamben született, és talán részben ebből is következik, hogy miután felgitározta a Napalm Death bemutatkozó lemezének A oldalát, a zajos ipari zene és a nem kevésbé zajos, mondjuk így, posztmetál irányába fordult különféle zenekaraival. Eközben az ohiói Mark Kozelek lassú, szép és szomorú dalokat írt és adott elő különös tehetséggel, erős gravitációjú, fájdalmas baritonján a csodás és utánozhatatlan Red House Painters élén, majd Sun Kil Moon néven, illetve szólóban. Ő az utóbbi években éppen másod-, vagyis inkább sokadvirágzását éli, Benji c. lemezét nagyon szerette a kritika és a közönség, és hirtelen ő lett a furcsákat nyilatkozó, mosolytalan, középkorú férfi, aki melankolikusan gitározik és közben magában beszél, zavarba ejtő, autobiografikus őszinteséggel, idézőjelek és bármilyen művészi elemeltség nélkül.

Szóval, itt ez a két, lassan ötvenes és rendkívül sármos férfi, két semennyire nem vidám cimbora figyelemre méltó és kompromisszummentes életművekkel – miért is ne lehetne ebből kihozni egy emlékezetes kollaborációt? Biztos lehetett volna, de akkor az csak simán egy jó lemez, és nem egy ilyen komoly, művészi kinyilatkoztatás átlagban nyolcperces, idilli monotóniába fúló dalokkal, lassú, ízléses, kicsit unalmas metálriffekkel, illetve néha a kilencvenes éveket idéző elektronikus alapokkal. És egy teljesen kontrollt vesztett Kozelekkel, aki megállás nélkül, de tényleg megállás nélkül pofázik mindenről, ami éppen eszébe jut, meg felolvas néhány rajongói levelet, amik legalább valamennyire viccesek, főleg a szegény Pearl Jam-pólós Victor Szingapúrból, aki Melbourne-ig repült a koncertért. De az még nem a mindent átható művészi személyesség diadala, hogy „ma van a nővérem születésnapja, felhívom, biztos örülni fog neki” – hanem csak a bosszantó rokoné, aki a krétai nyaralása vagy a gyereke fotóival fáraszt minket.

 

Rough Trade, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.