Parasztbarokk - Carlos Reygadas: Mennyei háború (film)

  • - dercsényi -
  • 2006. október 19.

Zene

Amikor a rendező első filmje, a Japán elején a férfi elhagyja a várost és vidékre megy, megfogalmazódik a kérdés: de vajon mi történik azon az autók lámpáitól pirosló helyen? Reygadas második nagyjátékfilmjében erről beszél.

Amikor a rendező első filmje, a Japán elején a férfi elhagyja a várost és vidékre megy, megfogalmazódik a kérdés: de vajon mi történik azon az autók lámpáitól pirosló helyen? Reygadas második nagyjátékfilmjében erről beszél. Mégpedig szokásához híven nem a bédekkerek nyelvét használva.

Izzadó, komoly arcra szegeződik a kamera, s kúszik egyre lejjebb. Meztelen, hordóhasú testet látunk egy üres fal előtt, ő Marcos. Megalázzák, meg fogják verni? A lágy muzsika mellett ennek az ágyéktájon felbukkanó női fej is ellentmond. Reygadas egy finoman fényképezett, mégsem álságos, több hangulati-kontextuális értelmezést is megengedő orális aktussal indít, megadva így az egész filmre érvényes esztétikai kódrendszert.

Marcos zászlófelvonó a mexikói seregben. Ennyit látunk belőle - ez kellően abszurd ahhoz, hogy érdekes legyen. A hajnali fel- és az esti levonás között pedig kisebb-nagyobb feladatai mellett éli életét a 30 milliós Mexikóvárosban. Reygadas kamerája szemként mutatja Marcos útjait, ám néha a mi szemünkké lesz. (A szemmel hősünknek amúgy is folyton problémája van; szemüvege állandóan összetörik.) Szóval a kamerába nevető fiú a metrón ránk nevet, vagy a Marcos mellett ülő léggitározó fiút neveti ki? A folyton változó nézőpont minduntalan kizökkenti nyugalmából a nézőt, ugyanis a rendezőnek van egy másik húzása is, amikor a kamera csak gubbaszt, egy helyben ül. Nehéz leírni, mennyi kiszolgáltatottság és nyomorúság rejlik ebben a tekintgető kamerában. Reygadas nem sokkol a szegénység képeivel, hanem képes arra, hogy a nyomorúság részesévé tegye nézőit.

Paradox módon a rendező nyilatkozataiban mindig esztétikai alapon indokolja képeit, nem keres konkrét morális üzenetet, ránk bízza a történtek erkölcsi megítélését.

Bár a filmben aránylag kevés akció van, egy jelenetből mégis megtudjuk, hogy Marcos és felesége váltságdíj reményében elrabolt egy gyereket, aki időközben meghalt. A film tulajdonképpen azt követi, hogy az egyszeri zászlófelvonó hogy próbálja meg feldolgozni ezt a tényt. Töredékes párbeszédek gyenge fénye mellett megindítóan gyöngéd kapcsolat képe bontakozik ki Marcos és felesége között, miközben a férfi időnként megcsalja a nőt a társadalom másik kasztjához tartozó ezredes lányával, Anával, aki egy félig titkos bordélyban dolgozik. Hopp, a társadalmi kettészakítottság ül a bűn nyomasztó magányának nyakára.

Reygadas keveset beszélteti figuráit, ám remekül teremt amúgy össze nem illő elemekből különleges atmoszférát, amely egyszerre realista és stilizált, erős jelentésű, ám mégis ezerarcú.

Forgalmazza a Proton Cinema

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Háború tömeggyilkosok ellen

Azt nem állíthatjuk, hogy a Trump-kormányzat ne adott volna magyarázatot arra, hogy – Izraellel szövetségben – miért kezdett háborúba Iránnal. Éppenséggel egy kicsit sok indokot is adott, lehet, egy-kettővel kevesebb elég lett volna.

„Mert ez szerelem”

  • Artner Szilvia

Bukarestben, a román állami balettintézetben diplomázott 1984-ben, majd családjával áttelepült Magyarországra. 2024 óta a Magyar Színházi Társaság (MSZT) elnöke.

Nem dőlt el, nem dőlt meg

Szombat hajnalban az Egyesült Államok és Izrael kiterjedt légi­csapásokat indított Irán ellen, s már az első napon likvidálták az iráni legfelső vallási vezetőt. A háború kimenetele és Irán politikai jövője ugyan kérdéses, de a teheráni rezsim negyedszázados aktív regionális politikájának minden bizonnyal vége.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.

Lámpával a sűrűbe

Lehet, hogy törvényes, csak épp nem éri el a célját az a büntetés, amelyet a Mezőkövesdi Járásbíróság szabott ki tárgyalás mellőzésével arra a vadászra, aki egy ember lábát örökre megnyomorította. Ezt most már nemcsak a golyós fegyverrel eltalált ökológus látja így, hanem a legfőbb ügyész is.