Parasztbarokk - Carlos Reygadas: Mennyei háború (film)

  • - dercsényi -
  • 2006. október 19.

Zene

Amikor a rendező első filmje, a Japán elején a férfi elhagyja a várost és vidékre megy, megfogalmazódik a kérdés: de vajon mi történik azon az autók lámpáitól pirosló helyen? Reygadas második nagyjátékfilmjében erről beszél.

Amikor a rendező első filmje, a Japán elején a férfi elhagyja a várost és vidékre megy, megfogalmazódik a kérdés: de vajon mi történik azon az autók lámpáitól pirosló helyen? Reygadas második nagyjátékfilmjében erről beszél. Mégpedig szokásához híven nem a bédekkerek nyelvét használva.

Izzadó, komoly arcra szegeződik a kamera, s kúszik egyre lejjebb. Meztelen, hordóhasú testet látunk egy üres fal előtt, ő Marcos. Megalázzák, meg fogják verni? A lágy muzsika mellett ennek az ágyéktájon felbukkanó női fej is ellentmond. Reygadas egy finoman fényképezett, mégsem álságos, több hangulati-kontextuális értelmezést is megengedő orális aktussal indít, megadva így az egész filmre érvényes esztétikai kódrendszert.

Marcos zászlófelvonó a mexikói seregben. Ennyit látunk belőle - ez kellően abszurd ahhoz, hogy érdekes legyen. A hajnali fel- és az esti levonás között pedig kisebb-nagyobb feladatai mellett éli életét a 30 milliós Mexikóvárosban. Reygadas kamerája szemként mutatja Marcos útjait, ám néha a mi szemünkké lesz. (A szemmel hősünknek amúgy is folyton problémája van; szemüvege állandóan összetörik.) Szóval a kamerába nevető fiú a metrón ránk nevet, vagy a Marcos mellett ülő léggitározó fiút neveti ki? A folyton változó nézőpont minduntalan kizökkenti nyugalmából a nézőt, ugyanis a rendezőnek van egy másik húzása is, amikor a kamera csak gubbaszt, egy helyben ül. Nehéz leírni, mennyi kiszolgáltatottság és nyomorúság rejlik ebben a tekintgető kamerában. Reygadas nem sokkol a szegénység képeivel, hanem képes arra, hogy a nyomorúság részesévé tegye nézőit.

Paradox módon a rendező nyilatkozataiban mindig esztétikai alapon indokolja képeit, nem keres konkrét morális üzenetet, ránk bízza a történtek erkölcsi megítélését.

Bár a filmben aránylag kevés akció van, egy jelenetből mégis megtudjuk, hogy Marcos és felesége váltságdíj reményében elrabolt egy gyereket, aki időközben meghalt. A film tulajdonképpen azt követi, hogy az egyszeri zászlófelvonó hogy próbálja meg feldolgozni ezt a tényt. Töredékes párbeszédek gyenge fénye mellett megindítóan gyöngéd kapcsolat képe bontakozik ki Marcos és felesége között, miközben a férfi időnként megcsalja a nőt a társadalom másik kasztjához tartozó ezredes lányával, Anával, aki egy félig titkos bordélyban dolgozik. Hopp, a társadalmi kettészakítottság ül a bűn nyomasztó magányának nyakára.

Reygadas keveset beszélteti figuráit, ám remekül teremt amúgy össze nem illő elemekből különleges atmoszférát, amely egyszerre realista és stilizált, erős jelentésű, ám mégis ezerarcú.

Forgalmazza a Proton Cinema

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."