Amikor a rendező első filmje, a Japán elején a férfi elhagyja a várost és vidékre megy, megfogalmazódik a kérdés: de vajon mi történik azon az autók lámpáitól pirosló helyen? Reygadas második nagyjátékfilmjében erről beszél. Mégpedig szokásához híven nem a bédekkerek nyelvét használva.
Izzadó, komoly arcra szegeződik a kamera, s kúszik egyre lejjebb. Meztelen, hordóhasú testet látunk egy üres fal előtt, ő Marcos. Megalázzák, meg fogják verni? A lágy muzsika mellett ennek az ágyéktájon felbukkanó női fej is ellentmond. Reygadas egy finoman fényképezett, mégsem álságos, több hangulati-kontextuális értelmezést is megengedő orális aktussal indít, megadva így az egész filmre érvényes esztétikai kódrendszert.
Marcos zászlófelvonó a mexikói seregben. Ennyit látunk belőle - ez kellően abszurd ahhoz, hogy érdekes legyen. A hajnali fel- és az esti levonás között pedig kisebb-nagyobb feladatai mellett éli életét a 30 milliós Mexikóvárosban. Reygadas kamerája szemként mutatja Marcos útjait, ám néha a mi szemünkké lesz. (A szemmel hősünknek amúgy is folyton problémája van; szemüvege állandóan összetörik.) Szóval a kamerába nevető fiú a metrón ránk nevet, vagy a Marcos mellett ülő léggitározó fiút neveti ki? A folyton változó nézőpont minduntalan kizökkenti nyugalmából a nézőt, ugyanis a rendezőnek van egy másik húzása is, amikor a kamera csak gubbaszt, egy helyben ül. Nehéz leírni, mennyi kiszolgáltatottság és nyomorúság rejlik ebben a tekintgető kamerában. Reygadas nem sokkol a szegénység képeivel, hanem képes arra, hogy a nyomorúság részesévé tegye nézőit.
Paradox módon a rendező nyilatkozataiban mindig esztétikai alapon indokolja képeit, nem keres konkrét morális üzenetet, ránk bízza a történtek erkölcsi megítélését.
Bár a filmben aránylag kevés akció van, egy jelenetből mégis megtudjuk, hogy Marcos és felesége váltságdíj reményében elrabolt egy gyereket, aki időközben meghalt. A film tulajdonképpen azt követi, hogy az egyszeri zászlófelvonó hogy próbálja meg feldolgozni ezt a tényt. Töredékes párbeszédek gyenge fénye mellett megindítóan gyöngéd kapcsolat képe bontakozik ki Marcos és felesége között, miközben a férfi időnként megcsalja a nőt a társadalom másik kasztjához tartozó ezredes lányával, Anával, aki egy félig titkos bordélyban dolgozik. Hopp, a társadalmi kettészakítottság ül a bűn nyomasztó magányának nyakára.
Reygadas keveset beszélteti figuráit, ám remekül teremt amúgy össze nem illő elemekből különleges atmoszférát, amely egyszerre realista és stilizált, erős jelentésű, ám mégis ezerarcú.
Forgalmazza a Proton Cinema
