Passzát Minneapolisból - Prince: 3121 (lemez)

  • - szami -
  • 2006. június 22.

Zene

Ha úgy kezdenénk, hogy "Roger Nelson a huszonkilencedik stúdiólemezével végre visszatalált a jó egy évtizede elhagyott sikereihez", könnyen felmerülhetne, hogy ki a fene az a Rogen Nelson.

Ha úgy kezdenénk, hogy "Roger Nelson a huszonkilencedik stúdiólemezével végre visszatalált a jó egy évtizede elhagyott sikereihez", könnyen felmerülhetne, hogy ki a fene az a Rogen Nelson. No de kár a töprengésért: az urat már vagy jó negyedszázada főleg Prince néven ismeri a világ. A fülbemászó dallamok kéjgyárosaként elhíresült zenész-producer Minnesota egyik leghíresebb szülötte. Munkásságát - a soul, a funky, az r&b és más fekete könnyűzenék olvasztótégelyéből nyerve - olyan cölöpök jelölik, mint a Little Red Corvette (1982), a Purple Rain (1984), a Lovesexy (1988) vagy a Diamonds and Pearls (1991) című albumok. Saját projektjei mellett producere volt Madonna-, No Doubt- és Tangerine Dream-lemezeknek, kulizott hangszeres zenészként Kate Bush oldalán, és segédkezett a Propellerheads keverőpultjánál is. Munkamániája legendás, állítólag több mint ezer kiadatlan nótával teli az NPG stúdió. Ám az új lemez tucatnyi dalát bizonyosan nem pusztán ezek közül porolta tisztára hercegünk. A globális zenei térképre az Emancipation (1996) tripla album óriási bukását követően csak 2003-ban visszatérő Prince ugyanis a feledhető N.E.W.S. (2003) és a fékezett habzásúra sikeredett Musicology (2004) után most egy tökéletesen kiélvezhető lemezzel jelentkezett.

Az albumot indító és címadó 3121 - ami egyébként a Prince-rezidencia házszáma - minimalista gitárra, erős, lüktető dobokra építkezve a 90-es évek eleji New Power Generation-os korszakát idézi meg - mondhatni, ez az ajtó. Ki itt belép, előbb mindenféle mai mainstream zenétől elszigetelődik, hogy aztán folyamatosan feloldódjék a gondosan kimért eklektikában. A szintiorientált Lolitát egy latinosra szabott r&b szerelmes dal követi, megágyazva a protosoulnak címkézhető Black Sweatnek. Az album gerincének leginkább teherbíró csigolyáit a Fury kordában tartott funkos gitárjátéka és az albumzáró Get on the Boat adja, mely a klaszszikus funkból dzsesszes bigbandbe torkoll. A Satisfied bluesát vagy a The Dance csuklóból kirázott zongorabetétjét hallva az is igazolást nyer, hogy egy öntörvényű előadónak a sikerért feltétlenül fontos állandóan továbbfejlődnie.

Több kritikusnak is feltűnt, hogy a 3121 szerkezetileg és hangulatában nagy hasonlóságot mutat Prince '92-es The Love Symbol című albumával. Az eladási statisztikák szerint azonban a szőrösszívű firkászokon kívül nem sokakat izgat ez a - vélt vagy valós - párhuzam. Ami biztos: a 3121 nevű passzátszél a legtöbb férfi számára elegendő hajtóerőt termel, hogy egy női szívet igába hajtson.

NPG/Universal, 2006

Neked ajánljuk