Újrahasznosítás - Pearl Jam: Pearl Jam; The Vines: Vision Valley (lemezek)

  • Hó Márton
  • 2006. június 22.

Zene

Bárhogy is tiltakozunk ellene, a populáris rockzenének alapvető tulajdonsága, hogy ciklusonként ismétli és újrahasznosítja önmagát.

Bárhogy is tiltakozunk ellene, a populáris rockzenének alapvető tulajdonsága, hogy ciklusonként ismétli és újrahasznosítja önmagát. Az elmúlt évtized meghatározó jelensége a hetvenes évek műfajainak a retróhulláma volt, most majd kiszúrja a fülünket a nyolcvanas évek (elsősorban a new wave és a posztpunk) újracsomagolása, úgyhogy - ha jól sejtjük - előbb-utóbb megint divatba jön a grunge. A Nirvana, a Soundgarden, a Screaming Trees, az Alice In Chains öröksége új értelmet nyer - kérdés viszont, hogyan fogják idézni a Pearl Jam zenekart.

Eddie Vedder és bandája a garázsrock kályhájától indult, s gyakorlatilag mindent kifacsart a stílusból, hogy az egyik legizgalmasabb és legváltozatosabb rockzenekarrá lépjen elő. Ez az együttes már régen nem grunge, mégis vannak kötődései a kilencvenes évek nagy műfaji robbanásához, és most nem csak a torzított gitárokra gondolunk.

Új lemeze túlnyomó részén is a Pearl Jam karcosabb, feszesebb és a korábbiaknál jóval dühösebb oldala hallható - középpontban a gitárral és Vedder karakteres ének-stílusával (Life Wasted, World Wide Suicide, Comatose). Természetesen akad néhány, a kilencvenes évek első felét idéző ballada is (Gone, Army Reserve), a legnagyobb meglepetés azonban a végére marad: az Inside Job című elszállásban - már-már klasszikusokra jellemző környezetben - orgonával vetik le magukról végleg a "grunge első számú túlélői" skatulyát. S még ha nem is egyenletesen kifogástalan az album, a Pearl Jamnek sikerült az, amin a rockzene permanensen erőlködik: magabiztosan újrahasznosította magát.

Az ausztrál Vines zenekarnak pedig a grunge kifulladt örökségét sikerült élettel megtöltenie. Eddigi két lemezükkel (Highly Evolved, 2002, Winning Days, 2004) többé-kevésbé rászolgáltak arra, hogy a szaksajtó hátba verje őket "a kétezres évek Nirvanája" bélyeggel. A kép azonban árnyaltabb ennél, ahogy az új lemez is: a zenekar egyszerre fuzionálja és haladja meg a garázsrockos durvulásokat és a Beatles-féle harmóniákat. Az Asperger-kórban szenvedő skizofrén gitáros-énekes, Craig Nicholls karaktere egyszerre gyúrja össze Thom Yorke, Kurt Cobain és Paul McCartney zeneiségét - ő bizony a "született zseni", aki zenekarával lazán reagál a poppiac túltermelésére és napi lemezáradatára. A Vision Valley ugyanis 31 percben mindössze 13 számot tartalmaz, és úgy tűnik, ennyi pontosan elég is nekik. Nem bonyolítják túl a dalokat, egyszerűen csak dögös rock'n'rollt írnak: olykor beatleses balladákat (Candy Daze, Take Me Back), olykor nirvanás zúzásokat (Gross Out, Nothins Comin'), olykor rádiós slágereket (Don't listen to the radio). Igaz, az előző albumra jellemző egységről most nem beszélhetünk, de az erejét ettől nem vesztette el.

Úgy tűnik hát, nincs veszély - amíg ilyen zenekarok hasznosítják újra a grunge zenét, addig nem kell tartanunk a 2010-es évek trendjeitől.

Sony BMG, 2006; EMI, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.