Újrahasznosítás - Pearl Jam: Pearl Jam; The Vines: Vision Valley (lemezek)

  • Hó Márton
  • 2006. június 22.

Zene

Bárhogy is tiltakozunk ellene, a populáris rockzenének alapvető tulajdonsága, hogy ciklusonként ismétli és újrahasznosítja önmagát.

Bárhogy is tiltakozunk ellene, a populáris rockzenének alapvető tulajdonsága, hogy ciklusonként ismétli és újrahasznosítja önmagát. Az elmúlt évtized meghatározó jelensége a hetvenes évek műfajainak a retróhulláma volt, most majd kiszúrja a fülünket a nyolcvanas évek (elsősorban a new wave és a posztpunk) újracsomagolása, úgyhogy - ha jól sejtjük - előbb-utóbb megint divatba jön a grunge. A Nirvana, a Soundgarden, a Screaming Trees, az Alice In Chains öröksége új értelmet nyer - kérdés viszont, hogyan fogják idézni a Pearl Jam zenekart.

Eddie Vedder és bandája a garázsrock kályhájától indult, s gyakorlatilag mindent kifacsart a stílusból, hogy az egyik legizgalmasabb és legváltozatosabb rockzenekarrá lépjen elő. Ez az együttes már régen nem grunge, mégis vannak kötődései a kilencvenes évek nagy műfaji robbanásához, és most nem csak a torzított gitárokra gondolunk.

Új lemeze túlnyomó részén is a Pearl Jam karcosabb, feszesebb és a korábbiaknál jóval dühösebb oldala hallható - középpontban a gitárral és Vedder karakteres ének-stílusával (Life Wasted, World Wide Suicide, Comatose). Természetesen akad néhány, a kilencvenes évek első felét idéző ballada is (Gone, Army Reserve), a legnagyobb meglepetés azonban a végére marad: az Inside Job című elszállásban - már-már klasszikusokra jellemző környezetben - orgonával vetik le magukról végleg a "grunge első számú túlélői" skatulyát. S még ha nem is egyenletesen kifogástalan az album, a Pearl Jamnek sikerült az, amin a rockzene permanensen erőlködik: magabiztosan újrahasznosította magát.

Az ausztrál Vines zenekarnak pedig a grunge kifulladt örökségét sikerült élettel megtöltenie. Eddigi két lemezükkel (Highly Evolved, 2002, Winning Days, 2004) többé-kevésbé rászolgáltak arra, hogy a szaksajtó hátba verje őket "a kétezres évek Nirvanája" bélyeggel. A kép azonban árnyaltabb ennél, ahogy az új lemez is: a zenekar egyszerre fuzionálja és haladja meg a garázsrockos durvulásokat és a Beatles-féle harmóniákat. Az Asperger-kórban szenvedő skizofrén gitáros-énekes, Craig Nicholls karaktere egyszerre gyúrja össze Thom Yorke, Kurt Cobain és Paul McCartney zeneiségét - ő bizony a "született zseni", aki zenekarával lazán reagál a poppiac túltermelésére és napi lemezáradatára. A Vision Valley ugyanis 31 percben mindössze 13 számot tartalmaz, és úgy tűnik, ennyi pontosan elég is nekik. Nem bonyolítják túl a dalokat, egyszerűen csak dögös rock'n'rollt írnak: olykor beatleses balladákat (Candy Daze, Take Me Back), olykor nirvanás zúzásokat (Gross Out, Nothins Comin'), olykor rádiós slágereket (Don't listen to the radio). Igaz, az előző albumra jellemző egységről most nem beszélhetünk, de az erejét ettől nem vesztette el.

Úgy tűnik hát, nincs veszély - amíg ilyen zenekarok hasznosítják újra a grunge zenét, addig nem kell tartanunk a 2010-es évek trendjeitől.

Sony BMG, 2006; EMI, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.