Évek óta zengjük Paul Weller dicsőségét ezeken a hasábokon, nagyjából onnantól kezdve, hogy a „Modfather” 2008-ban elkészítette remek 22 Dreams című albumát, és azóta nemigen bír hibázni. Most, az A Kind Revolution című tizenharmadik szólólemezén sem enged a színvonalból, és a cím ugyan politikai mondanivalót sejtet, az egykori Jam- és Style Council-vezér direkt kihangsúlyozza friss interjúiban, hogy nincs politikai töltete az új daloknak. Szerinte ez inkább egy humanitárius album, amelyen több szerelmes dal is helyet kapott.
Az A Kind Revolutionön a megszokott Weller-soundot kapjuk, ezúttal némileg kevesebb gitárral, viszont jó sok zongorával. Vannak neves vendégek is: a fiatalabb generációt például Josh McClorey, a The Strypes gitárosa, míg az idősebbet Robert Wyatt, PP Arnold és – nem kis meglepetésre – Boy George képviseli. Mindegyik dal remekül hangszerelt, sok fúvós és vonós betétet is kapunk, például a Long Long Roadban, ami nemcsak a címében, hanem a zongorakiállásaiban és a giccshatáron mozgó vonósok miatt is erőteljesen emlékeztet a Beatles-féle The Long And Winding Roadra. Remek darab a feleségével való első találkozásra reflektáló New York, a már-már prog-határokat feszegető, ambiciózus One Tear / Satellite Kid kettős is, és a többi dalra sem lehet panasz. Fontos lehet, hogy kilenc év elteltével Weller ismét eljut a környékre: a szeptember 7-i bécsi koncertet vétek lenne kihagyni.
Parlophone, 2017
