„Most valószínűleg ez a legjobb fesztivál a világon” – mondja a színpadon Szabó Benedek, a majdnem-fiatal generáció trubadúrja. Amire persze lehetne mosolyogva legyinteni, csak hát pont ez a lényeg: a Kolorádó képes elhitetni a látogatóval, hogy valami egyedülálló, különleges, titkos esemény részese lehet. Ehhez képest minden másodlagos, de a tavaly indított, hosszú távra tervezett fesztiválnak számos erénye van még. A legnagyobb a gyönyörű helyszín, a Nagykovácsi melletti erdő, illetve maga a közönség: csupa jó arcú, jókedvű fiatal. A többi már csak harmadlagos tényező lehet: a nyári fesztiválokon megszokottnál sokkal jobban megválogatott, alternatívabb fellépők, az egyáltalán nem olcsó, de még megfizethető jegy-, étel- és italárak (napijegy: 7000 Ft, sör: 550 Ft), illetve a térerő hiánya. Igen, az utóbbi egyértelműen pozitívum, amire a szervezők rá is játszanak a marketingben, hiszen „a térerőhiány és a friss levegő a legjobb modernkori ajzószer”.
Az idén már ismertebb külföldi nevekkel is feldúsított kínálatban az elektronikus zene a legerősebb, de van sok más is, napközben pedig jól kitalált művészeti és társadalmi programokkal lehet elütni az időt, ha az ember kint alszik egy sátorban. Ami már csak azért is jó ötlet, mert a közlekedés továbbra is nehézkes, pláne hajnalban hazafelé (bár tavaly állítólag még rosszabb volt, hiszen akkor egyáltalán nem voltak shuttle buszok). De valószínűleg sem ez, sem a meglepően hideg idő nem tudja megmenteni a Kolorádót attól, hogy néhány év alatt szerethető, de zsúfolt tömegrendezvénnyé váljon.
Nagykovácsi, június 7–11.
