Péterfy Bori: "Mindenki nem mehet el innen"

  • Soós Tamás
  • 2020. szeptember 12.

Zene

"A becsületes, jó érzésű embereknek most össze kell kapaszodniuk, és megtenni mindent, amit lehet" - mondja az énekesnő.

A karantén alatt írta meg és a nyáron hozta ki darkdiszkós, Szikra című új albumát a Péterfy Bori & Love Band. A Magyar Narancs legfrissebb számában a színművész-énekesnővel készült interjúban e mellett többek között a zenekart ért trolltámadásokról és az SZFE-ügyéről is szó esik. Ízelítő a beszélgetésből

MN: „Ha kiürül a város, hol a hatalom?” Mintha az eredetileg a karanténra reflektáló Szikra is azt sugallaná, hogy az Indexnél vagy most, a tanárok részéről az SZFE-n látott kivonulás az ellenállás hatékony stratégiája lehet. Tényleg az?

PB: Erre a számra az hatott, hogy évek óta hallgatom az ismerőseimtől, hogy menjünk el innen. De mindenki nem mehet el, mert akkor mi lesz? Itt maradnak a fiúk pálinkázni és disznót vágni? A becsületes, jóérzésű embereknek most össze kell kapaszkodniuk, és megtenni mindent, amit lehet. Azt az apátiát, amibe belesüppedtünk, nem engedhetjük meg magunknak, különben zombik leszünk, akik csak a saját kis elszeparált világukban élik az életüket. Nem szeretném elhinni, hogy ez vár ránk. Próbálok tenni valamit.

MN: Amikor a zenekar Facebook-oldalán szolidaritást vállaltatok az SZFE-sekkel, nagyon szélsőséges reakciókat kaptatok.

PB: Jött a trolltámadás jobbról. Kemény volt, de hozzáedződtünk az évek alatt. És megtanultuk a neveinket. Most épp’ libernyák kurva a nevünk.

MN: Megvisel?

PB: Bírjuk, de ezt megszokni nem lehet.

MN: A zenészek többsége attól tart, hogy a közéleti vagy akár kultúrpolitikai véleménynyilvánítással rajongókat veszthet. Ti nem?

PB: Ezzel rég nem foglalkozom. Most is többen kommentelték egy hányó emoji kíséretében, hogy többet nem jönnek a koncertünkre. Eddig tetszett nekik a zenénk, de most, hogy kiálltam a kollégáim, barátaim és mestereim mellett, és megvédtem a szakmai családomat, lehánynak? Ez nevetséges. Eddig mit gondoltak, miről szólnak a számaink? Tizenhárom év alatt rengeteg interjút adtam, amelyekből pontosan kiderült, hogy miről mit gondolok, ezért is vagyok biztos benne, hogy ezek nem valódi reakciók, hanem célzott trolltámadások. Forró a helyzet, ezért most valószínűleg még több embert toboroztak arra a nemes feladatra, hogy védjék a mundért. Két perc alatt ott teremtek a Klapka György Lövészdandár tagjai a posztunk alatt, akik nem hiszem, hogy a zenekari oldalunkat nézegetik két lőgyakorlat között. Aztán ki tudja? Lehet, hogy ők is a Love Bandre buliznak.

A teljes interjút elolvashatják a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!


Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.