Zene

A Pannon Filharmonikusok az elmúlt évtized során új szintre emelték teljes működésüket. Stratégiai vállalkozásukról a zenekar 2003 óta hivatalban lévő igazgatóját, a trombitás és közgazdász Horváth Zsoltot kérdeztük.

Guessous Majda Mária tavalyelőtt, a Folkbeats nép- és világzenei tehetségkutató verseny egyik nyerteseként vált ismertté. Azóta befejezte tanulmányait a Zeneakadémián, ahol rögtön tanítani is kezdett, Szivárványhíd címmel megjelentette első albumát, Junior Prima Díjban részesült, és épp hazatért arról az amerikai turnéról, ami a Folkbeats első helyezettjeinek járt. De nem csak az aktualitásokról beszélgettünk.

A nyolcvanas évek (sőt, miért ne: minden idők) talán legnagyobb hatású brit gitárpopzenekara, a The Smiths több mint negyed évszázada ért csúnya véget, és dacára annak, hogy jó ideje jelentős igény mutatkozna rá, egyelőre semmilyen jel nem mutat arra, hogy ez a történet valaha is folytatódik majd.

A tél kíméletlenségét csakis gonoszabbnál gonoszabb metállemezekkel enyhíthettük, de azért tavaszra is maradt épp elég (amerikai, japán és norvég) csemege.

Nick Cave és az internet

Két alkalommal játszották Szemző Tibor és Forgách András besorolhatatlan műfajú darabját a Művészetek Palotájában. A második előadás után ültünk le beszélgetni Szemző Tibor zeneszerzővel, filmessel, az előadás rendezőjével.

A Blind Myself veteránnak számít a hazai rockszíntéren: a tizennyolcadik születésnapját ünneplő zenekar öt nagylemezen van túl, a Négyszögöl című hatodikat pedig rendhagyó módon négy - három-három dalos - adagban teszik közzé. A Narancs kérdéseire a zenekar alapító tagja, Tóth Gergő énekes válaszolt.

Mahler- és Mozart-műveket hallottunk a Vajda Gergely vezényelte Rádiózenekar (MR Szimfonikusok) legutóbbi hangversenyén. Előbb Mahlert, és csak azután Mozartot, ezzel is jelezvén, hogy a koncert szembemegy az üres programszerkesztői reflexszel, mely szereti a dolgokat a zenetörténeti idő szerint elrendezni.

"A pódiumon egy Petersschule-növendéknek látszó fiatalember jelent meg; Szergej Prokofjev volt ez az ifjú. Zongorához ült, s úgy látszott, hogy vagy a billentyűzet leporolásával volt elfoglalva, vagy pedig vaktában verdeste a billentyűket, kemény, száraz billentéssel.

Fizetés nélkül töltöttél le Joy Division-dalokat? Jön Hooky, és jól ellátja a bajod! Kis túlzással efféle hírnévre tett szert Peter Hook, az egykori legendás együttes heves vérmérsékletű basszusgitárosa, akinek volt zenésztársaihoz (2007-ig együtt játszott velük a New Orderben is) intézett vitriolos megjegyzéseitől volt hangos az utóbbi időben az angol sajtó. Nemrég jelent meg a Joy Division történetéről szóló könyve, március 25-én pedig az A38 hajón teljes hosszában eljátssza a zenekar stílusteremtő albumát, az 1979-es Unknown Pleasurest. Telefonon beszélgettünk vele.

A poptörténet eddig nem nagyon bővelkedett zseniális szupergruppokban, és arra sem volt gyakran példa, hogy egy ilyen együttesnek közel négy évig tartson az első lemezével előrukkolnia.