Koncert

Mahler- és Mozart

  • Molnár Szabolcs
  • 2013. március 28.

Zene

Mahler- és Mozart-műveket hallottunk a Vajda Gergely vezényelte Rádiózenekar (MR Szimfonikusok) legutóbbi hangversenyén. Előbb Mahlert, és csak azután Mozartot, ezzel is jelezvén, hogy a koncert szembemegy az üres programszerkesztői reflexszel, mely szereti a dolgokat a zenetörténeti idő szerint elrendezni.

Most Mahler, illetve a IV. szimfónia volt az origó, ez a nevezetes, a szerzőre beszédesen nem jellemző, "egyfelvonásos" darab, a végén a szürreális-naiv dallal, melynek szövege egy éhenkórász szegénygyerek mennylátomását mintázza (Das himmlische Leben). A vokális zenét szimfóniával ugyancsak beszédesen nem keverő Mozartot viszont Mahler maszkjában láttuk viszont, a háromtételes Prágai szimfóniát (K 504) - mintha e háromtételesség valamiféle hiányosságot reprezentálna - Vajda az Un moto di gioia kezdetű betétáriával megnövelve szólaltatta meg. A harmadik tételben (a hiányzó menüett helyén) felcsendülő darab egykor a Figaro házasságához fűzött alkalmi kiegészítés volt.

A Mahler-darab interpretációjának legjobban sikerült részletei fényesen igazolták, hogy a Rádiózenekar tökéletes Mahler-előadásra predesztinált zenekar. Az első tétel indítását, a második tétel hegedűszólóit körbeölelő gyengéd hangzást, a harmadik tétel eufóriába oldódó eufóniáját csak kiragadott példának tekinthetjük. Ám sajnos legalább ilyen könnyen sorolhatnánk kiragadott példákat pontatlanságra, pongyolaságra, melyeknek okát valószínűleg a felszínesebb próbamunkában jelölhetnénk meg. Hogy a negyedik tételre besurranó Váradi Zita nem tudta felvenni azonnal a szimfónia fonalát, érthető. Mozart szimfóniájába hasonlóan surrant be, majd surrant ki, s ezzel komoly dilemmát okozott a koncertáriákat általában tapssal nyugtázó közönségnek. Persze nemcsak ez okozott fejtörést, nem szívesen magyarázom például, hogy az egyes formarészek második elhangzáskor miért voltak rendre csiszoltabbak, precízebbek és élvezetesebbek.

Művészetek Palotája, február 18.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.