Google által homályosan - Nick Cave and The Bad Seeds: Push the Sky Away

  • - minek -
  • 2013. április 4.

Zene

Letisztult minimalizmus, a szűkszavú közlés mögött felsejlő drámaiság, hipnotikus hatású, céltudatos szikárság. Nick Cave új lemeze és az internet.

Szinte felesleges külön laudációt intézni Nick Cave-hez minden egyes megjelent hangzóanyaga után - úgyis jórészt csak azt visszhangozhatjuk, amit már sokszor elmondtak és leírtak róla. Az elátkozott (legalábbis ebben a szerepben tetszelgő s azt rögvest ki is fordító) rocksztár, aki afféle Gesamtkunstwerkké fejlesztette egész valóját és életművét. Egyszerre ír, versel, zenél, költ színpadi és filmzenét, néha még színészkedik is. Amúgy is övé a színpad, lévén módfelett szuggesztív előadó. És mivel most éppen ebbéli mivoltában esik majd róla szó, hát szögezzük le: Nick Cave egészen rendkívüli dalszerző, aki persze rendre megtalálta a magához illő zenész- és szerzőtársakat is.

Vehetjük bármely zenekarát: a kultikus és most is frissnek ható Birthday Partyt (vagy a még korábbi The Boys Next Doort), a Nick Cave And The Bad Seedst vagy az alkalmi projektnek szánt, de pszichedelikus garázsrockjával már két albumig jutott Grindermant, a hangzás és a poétika egészen erős és ihletett egysége valósul meg általuk. Az új lemez kapcsán illik kötelességszerűen megjegyezni, hogy ez az első Bad Seeds-album (pedig a tizenötödik sorlemezről beszélünk!), amely már Mick Harvey nélkül készült. Pedig vele, ugye, pontosan negyven évvel (!) ezelőtt kezdődött az utóbb igencsak gyümölcsözőnek bizonyult együttműködés. Akadnak persze nagy visszatérők is - mindenekelőtt Barry Adamson basszusgitáros, aki az 1986-os Your Funeral, My Trial elkészítését követően hagyta ott Cave-et és a Bad Seedst, hogy azután figyelemre méltó szólóanyagok sorát tegye le az asztalra. De az igazi mastermind, az új album zenei szövetének alakítója most már hagyományosan Warren Ellis - nem csupán a zenék javát komponálta (persze Cave-vel együtt), de az ő vonós-, fúvós- és billentyűfutamai, gondosan kiválasztott és beloopolt hangmintái formálják a hangképet.


Az album (melynek borítóján maga az énekes nyitja rá az ablakot gyönyörű, meztelen feleségére, Susie Bickre) hangzásában távol áll mind a Grindermantől, mind a legutóbbi Bad Seeds-albumtól (az amúgy remek, 2008-as Dig, Lazarus, Dig!!!-től). Sokkal inkább az a fajta letisztult minimalizmus, a szűkszavú közlés mögött felsejlő drámaiság jellemzi, ami Cave és Ellis közös filmzenei munkáit. Látszólag tétova, de nagyon is egy irányba tartó, dominánsan hegedű-, néha basszus- és szintén takarékosan adagolt szinti- és billenytűfutamok szabják meg a hangképet. Ugyanakkor ez a fajta céltudatos szikárság egyben hipnotikus hatású - amikor a pasztell szövet mögül előbukkan a hús-vér groove (mint a Higgs Boson Bluesban), vagy átváltanak valamiféle valószínűtlen, repetitív álompopba (mint a Finishing Jubilee Street vagy az albumzáró-címadó esetében), valósággal felszikrázik az amúgy sem unalmas zeneanyag.

Cave-et a dalok megírásánál bevallottan ama elementáris élmény vezérelte, amit a világháló rendszeres használata, a hol céltalan, hol nagyon is fókuszált szörfözés, a Google és a Wikipedia rendszeres használata okozott számára. Az már saját, összetéveszthetetlen kézjegyét mutatja, ahogy felhasználja a web szemétje alól kikapart kisebb-nagyobb sztoritöredékeket, s ahogy beilleszti őket saját erős magánmitológiájába. Eközben igyekszik átadni sokkoló tapasztalatát, hogy a temérdek egymás mellé rendelt (vagy inkább hordott) tartalom látszólag zárójelbe tesz minden korábbi mércét, s lassan eltűnik a határ jó és rossz, értékes és értéktelen, megjegyezni méltó és felejtésre érdemes között. Mindebből persze felépít egy szuggesztív, víziókkal teli világot, ahol magát a megfigyelő szerepébe sáncolva, szinte voyeurként figyelheti a brightoni tengerpart moraját, a szemtelenül fiatal lányokat, a várost, s rögvest fikciós, ám az "életből" (valójában persze a világhálóról) vett részletekkel dúsított minisztorikat kerekít mindebből. A CD-hez mellékelt booklet bebocsátást enged az alkotási folyamatba is: ahogy a szövegek folyton átíródnak, új sorok tűnnek fel - sőt a végeredmény már e lapokon túl alakul ki, hiszen például a Jubilee Street végleges változata csak a kész dalból hüvelyezhető ki.


Mindez persze csupán a magában is élvezetes szakácsmunka: a kész műdarabokat már a maguk tökélyében és rendezett teljességében, visszafogott, egyszerű és mégis szép dalokba csomagolva tálalják fel nekünk.

Bad Seed/Deep Distribution, 2013


Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.