Szent tűz, jöjj velem - a Foals új lemeze

Zene

Valljuk be, látott már szebb napokat is a brit gitárzene; ráadásul mostanra már odáig fajultak a dolgok, hogy ha jön egy új (vagy a közelmúltban felbukkant), ígéretes zenekar, akkor mindig tőlük várják a szigetország meg a világ megváltását. Az Oxfordból indult Foalsszal szemben is nagyok voltak az elvárások, és nekik még csak azt sem lehetett a szemükre vetni, hogy az unalomig újrahasznosított posztpunkból merítettek volna - ők inkább az afrobeatet és a matekrockot tűzték zászlajukra. Eleinte minden adott volt a figyelemfelkeltéshez: a Yannis Philippakis vezette zenekar 2008-ban újrakeverte ütős első lemezét, miután nem volt elégedett a szuperproducer, David Sitek kreálta, szerintük Grand Canyon-szerű hangzással. A Total Life Forever két évvel később aránylag korrekt folytatás volt, kevés emlékezetes pillanattal, most pedig a Holy Fire-rel igyekszik nagyot robbantani a Foals - ebben ezúttal a Depeche Mode mellől is ismert kettős, Flood és Alan Moulder segédkezik nekik.


 

Az első három számig minden rendben is van: az instrumentális Prelude, a Some Girls-környéki Stonesra hajazó Inhaler és a kifejezetten slágerlistára termett My Number pozitív értelemben bombasztikus számok, ezek után viszont leül a hangulat. A zenekar egyfolytában önismétlésekbe bonyolódik, és túlságosan hasonló középtempós dalok váltják egymást, pedig úgy tűnik, a zúzás sokkal jobban áll nekik. A mélypont a lemez középső dala, a Late Night, amit simán játszhatna a Snow Patrol is; nekik vannak ilyen mélyről induló, túldimenzionált himnuszaik, és itt most az old school gitárszóló sem segít. Az ezt követő, sodró lendületű Out Of The Woods, majd az érdekes ritmikájú Providence megint visszahozza a reményt, a hajrára viszont kifejezetten elfárad a Foals. A brit gitárzenét nekik sem sikerült hát megmenteni, de talán negyedszerre majd tényleg csinálnak egy igazán jó albumot.

Transgressive Records, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.