Szent tűz, jöjj velem - a Foals új lemeze

Zene

Valljuk be, látott már szebb napokat is a brit gitárzene; ráadásul mostanra már odáig fajultak a dolgok, hogy ha jön egy új (vagy a közelmúltban felbukkant), ígéretes zenekar, akkor mindig tőlük várják a szigetország meg a világ megváltását. Az Oxfordból indult Foalsszal szemben is nagyok voltak az elvárások, és nekik még csak azt sem lehetett a szemükre vetni, hogy az unalomig újrahasznosított posztpunkból merítettek volna - ők inkább az afrobeatet és a matekrockot tűzték zászlajukra. Eleinte minden adott volt a figyelemfelkeltéshez: a Yannis Philippakis vezette zenekar 2008-ban újrakeverte ütős első lemezét, miután nem volt elégedett a szuperproducer, David Sitek kreálta, szerintük Grand Canyon-szerű hangzással. A Total Life Forever két évvel később aránylag korrekt folytatás volt, kevés emlékezetes pillanattal, most pedig a Holy Fire-rel igyekszik nagyot robbantani a Foals - ebben ezúttal a Depeche Mode mellől is ismert kettős, Flood és Alan Moulder segédkezik nekik.


 

Az első három számig minden rendben is van: az instrumentális Prelude, a Some Girls-környéki Stonesra hajazó Inhaler és a kifejezetten slágerlistára termett My Number pozitív értelemben bombasztikus számok, ezek után viszont leül a hangulat. A zenekar egyfolytában önismétlésekbe bonyolódik, és túlságosan hasonló középtempós dalok váltják egymást, pedig úgy tűnik, a zúzás sokkal jobban áll nekik. A mélypont a lemez középső dala, a Late Night, amit simán játszhatna a Snow Patrol is; nekik vannak ilyen mélyről induló, túldimenzionált himnuszaik, és itt most az old school gitárszóló sem segít. Az ezt követő, sodró lendületű Out Of The Woods, majd az érdekes ritmikájú Providence megint visszahozza a reményt, a hajrára viszont kifejezetten elfárad a Foals. A brit gitárzenét nekik sem sikerült hát megmenteni, de talán negyedszerre majd tényleg csinálnak egy igazán jó albumot.

Transgressive Records, 2013

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.