Zene

Arasse Magyarországon korábban megjelent, igaz, időrendben későbbi Festménytörténetek című könyve egy rádiós beszélgetés - így egy kötött forma - szerkesztett változata volt, de már ott is meglephette az olvasót a szerző üdítően egyedi és színes hangja, szokatlan látásmódja. A Festménytalányokban - amelyet még életében publikált - Arasse jóval bonyolultabb, sokrétűbb és játékosabb utazásra csábítja olvasóit. Dékei Kriszta

Elmesélem a film elejét, s önök kitalálják a végét, rendben? Viharvert Lada Niva zúzza a tengerparti fövenyen, majd kisvártatva már csak a tengert látjuk, derekas hullámokat vet, szél kél, s a parton egy férfi áll, eltekint a messzeségbe... Azt hiszem, a távolban elpattan egy húr is, de ebben már nem vagyok annyira biztos.

Hát most már megint mi történt - folytatja a két Brenner-sztorival ezelőtt megkezdett "brúderkodást" a továbbra is kocsmahomályban tartott elbeszélő. Wolf Haas szócsövének lenni hálás elfoglaltság, nem egy karót nyelt narrátori munka, mi sem természetesebb.

Mikor az uccán J-Lo átmegy, nemcsak galambok ülnek a verebekhez, de virágba borul a Central Park, s újra vizet adnak a kiszáradt New York-i szökőkutak. Mikor gyöngéden járdára lép, a vakok is látni kezdenek, és mikor a válla picikét rándul - nos, ennek népjóléti hatásait már nem is mernénk ecsetelni.

Hangosnak lenni kétségkívül még nem maga a dicsőség, de kiindulásnak azért ma sem utolsó. Márpedig a brooklyni Sleigh Bells rendkívül lármás.

A POSZT idei versenyprogramjában volt látható a szabadkaiak legfrissebb darabja, amelynek két színésznője, Erdély Andrea és Béres Márta megosztva kapta a 30 év alatti legjobb színésznő díját. Nem először válogatták be a színházi találkozóra a hazai független és alternatív színjátszás markáns színfoltjává lett társulatot.

A Taraf de Haìdouks a Magdolna-Napokon Egészen meglepő, váratlanul igényes világzenei programok bukkannak fel olykor a különféle helyi érdekű fesztiválokon, kerületi napokon. A II.

A srebrenicai öldöklés mára a történelem talán legjobban dokumentált tömeggyilkossága lett, amiben elsődleges szerepe van a hágai törvényszéknek. Az intézménynek célja az is, hogy történelmet írjon, hogy a volt Jugoszlávia területén zajlott háborúkat a lehető legapróbb részletekig feltárja, s ok-okozati összefüggéseket teremtsen a politika - egyfajta politika - és a gyilkosságok között.

1994-ben Kaliforniában megalapította a nu metal egyik első fontos zenekarát, a Coal Chambert, amellyel három stúdiólemezt adott ki; az egyik aranylemez lett. 2003-ban beindította új zenekarát, a DevilDrivert, amellyel június 20-án másodszor játszik Magyarországon, ezúttal a PeCsában, a Megadeth előzenekaraként. A képünkön középen látható énekessel telefonon beszélgettünk.

A kamaszkor gyötrelmeinek orvoslására sok mindent kitaláltak már: ezek közül egy régi és egy újabb vívmány, az önkielégítés és a nagybani képregényfogyasztás segíti elviselni a gimnazista Dave Lizewskinek a hétköznapok lúzerkedéseit. Egyetlen képregényhőshöz méltó tulajdonsága, mint azt kellő öniróniával meg is jegyzi, a high-school-folyosókon rátörő láthatatlanság. Igaz, sok haszna nem származik belőle, mert csak a csajok szemében láthatatlan.

Árvízi hírek ijesztették, s egy a korábbi években megszokottnál is tágabbra vont fesztiváltematika fogadta idén a Miskolcra látogatót. Ám ahogy már az első pár nap során kiderült, az országrészt sújtó extrém vízállás következményei és elszomorító kísérőjelenségei nem árnyékolják be a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében immár meggyökeresedett eseménysorozatot, míg a Bartók+Európa felcím jótékony kontúrtalansága valóban több szempontból is felette változatos programot kínál a Pestről - fővárosias gőggel - "leutazó" operabubusok számára.

Jön szembe az utcán valaki, és hangosan beszél maga elé. Elvben két eset van: bolond vagy telefonál, gyakorlatilag csak egy: az utóbbi. Mobiltelefon nélkül félkarú óriás az emberiség, és amióta ez így van, a jelenség vicces, komor és mély olvasata birkózik egymással.

Mind Margareth Obexernek, mind Ulrike Syhának most jelent meg először magyar nyelven bármilyen munkája - nem mintha a magyar olvasó egyébként olyannyira el lenne kényeztetve a kortárs német színház szöveges lenyomatainak fordításaival. Az egy vékony kötetben megjelent két színművet nem sok minden köti össze - némi erőltetett tematikai hasonlóság mellett főként az, hogy mindkét szerző eltöltött pár hónapot Budapesten ösztöndíjasként. Hja, ha csak ezen múlik, alighanem szét kéne osztani pár ösztöndíjat Marius von Mayenburg, Roland Schimmelpfennig és nem kevésbé jeles pályatársaik között is.