A srebrenicai öldöklés mára a történelem talán legjobban dokumentált tömeggyilkossága lett, amiben elsõdleges szerepe van a hágai törvényszéknek. Az intézménynek célja az is, hogy történelmet írjon, hogy a volt Jugoszlávia területén zajlott háborúkat a lehetõ legapróbb részletekig feltárja, s ok-okozati összefüggéseket teremtsen a politika - egyfajta politika - és a gyilkosságok között. S hogy mindebbõl mit ért meg a világ, s különösen mit Kelet-Európa? A dolgok ma éppenséggel nem jó felé haladnak. De ha ez azért van, mert nem beszélünk eleget Srebrenicáról, s az odáig, a racionálisan kitervelt, politikai motivációjú tömeggyilkosságig vezetõ útról, úgy a feladat adott. Beszélni róla, úgy és annyit, mintha velünk történt volna meg. Ezért is dicséretes a Nyílt Társadalom Archívum vállalkozása, mely a 15. évforduló elõtt e kiállítással emlékezik meg a szörnyû pár napról. Srebrenica, s a több mint 8000 áldozat történetét nyilván nem lehet egy szuszra elmondani, de még csak felvillantani sem minden beljugoszláv s világpolitikai dimenzióját. A kiállítás alkotója, Szilágyi Csaba ezért koncentrált a nyomozásra, arra a rendõri, helyszínelõi munkára, amely nélkül a tágabb összefüggések megismerhetetlenek lennének. A terem közepére helyezett, elnyújtott X alakú asztalon a tömeggyilkosságok feltárásának dokumentációjából közöl válogatást. Tanúvallomások részletei sorakoznak, térképek, szakértõi jelentések, a törvényszéki azonosítás és a rekonstrukció folyamatáról készült fotók - a NATO mûholdfelvételeitõl a kravicai raktárépület falába fúródó golyók nyomait rögzítõ képen át az emberi maradványok, a tömegsírokból kiásott, majd gondosan szortírozott csontok vizsgálatát mutató felvételekig. E komor, szörnyû részleteket a bal oldali mellékteremben futó dokumentumfilmek helyezik szélesebb kontextusba. A megrendülést nem a mûvésziesség szavatolja, hanem a põre tények. Nem tehetjük meg, hogy becsukjuk elõttük a szemünk.
Centrális Galéria, július 2-ig
*****
