Az egri Gárdonyi Géza Színházban bemutatott - és a pécsi találkozóra beválogatott - előadásban a két előbbi hangnem váltakozik. Máté Gábor rendező a rövidebb-hosszabb jelenetekben erősen életszagú tartalmakat tár a közönség elé; nincs egyetlen történet, még kevésbé dráma, vannak viszont jellemző, jellegzetes és közismert helyzetek, föltehetően az alkotók és résztvevők személyes életanyagából.
Jellegzetes előadás-építési módszere ez Máté Gábornak, aki volt osztályának tagjaival minden nyáron készít egy előadást Zsámbékon, valamelyikük személyiségére, élettörténetére építve. Műfajilag és tartalmilag is vegyes játékok ezek, amelyeket ez a bizonyos központi motívum - valamelyik színész vagy ez esetben a mobiltelefon - köt össze. Belefér kis zene, kicsi tánc, kabaréjelenet és lírai betét, tanulságos dramolett és iskolát idéző helyzetgyakorlat. Optimális esetben az összekötő motívum valamelyes mélységet, koherenciát teremt.
Ezzel adós marad az egriek előadása, amely egyébként - ha ettől eltekintünk - sok szellemes epizódot, vicces fordulatot és remek paródiát tartalmaz. A tehetséges csapat - melyből többen is Máté Gábor tanítványai voltak - képes fölhabosítani még a földhözragadt, fapados helyzeteket is. A legelső - viszonylag hosszabb - jelenet egy rendelőintézetben játszódik; ide érkeznek a mobiltelefonnal változatos helyzeteket bonyolító kuncsaftok. Az egyik például azonos keresztnevű barátját győzködi, hogy vállalja át egy elhamarkodottan elküldött és megbánt sms szerzőségét; a másik térerőt keresgélve intim egészségügyi részletekkel traktálja édesanyját, tudomást sem véve arról, hogy a váróban mások is ülnek. Egy nagyothalló asszony egy idegen fiú segítségével bonyolít le rutinszerű veszekedést a férjével, egy fiatal lány pedig szenvtelenül részletezi a magánéletét a barátnőjének. Azt ígéri ez a jelenet, hogy egy tabló fog itt elmélyülni az orvosi rendelőben: ott az ország a váróban.
De nem: ezután váltott fajsúlyú jelenetek jönnek, melyekben hol főszereplő, hol tétova eszköz a mobiltelefon. Egy elvált apa szorítja bele szívfájdalmát a kisgyerekével folytatott beszélgetésbe, melyből kiderül, hogy alig látják egymást, és hogy a válás sem békés, sem intelligens nem volt. Látunk tévesztéses bohózati jelenetet is, melyben a mobilt már nem emeli füléhez a beszélő, ezért jelen lévő társai nem tudják, mikor beszél hozzájuk, mikor a telefonba - ez a sűrítmény például azért remek, mert belefér egy házaspár kálváriája kortársi helyzetünkben: pénzkérésről van szó ugyanis, hitel, számla, munkanélküliség. Kár, hogy ezek a mellékes vonások mellékesek maradnak.
Szinte önálló minidráma játszódik például egy liftben, amely két emelet közt elakadva három embert tart fogságban, akik amúgy ugyanoda igyekeznének. A hierarchia változását a mobiltelefonon folytatott beszélgetések generálják, illetve leplezik le; mindenki megjárja a kiszolgáltatottság könnyített poklát és a fensőbbség átmeneti diadalát.
Olykor a bohózati rugó működése csöppet sem jótékony árnyékot vet intenzívebb drámaiságot ígérő jelenetre: egy váróteremben fiatal nő ül, aki telefonszexet bonyolít a mobilján kenyérkereset gyanánt. Ölében színes magazin, arcán fásultság és fáradtság; munkavégzése kötelességtudatos és érdektelen - egy sors látszik kibontakozni előttünk. Ám amikor a melléje telepedő fiatalember a dialógus egyik felét hallva heves önkielégítésbe fog, a közönség harsány kacagásban tör ki, és a jelenet eredendő svungja és Bozó Andrea finom eszközökkel operáló játéka a semmibe vész.
De lógnak figurák is a levegőben: mindjárt az elején bejön egy idős férfi, munkaköpenyben, nagy lepedőhalmot cipelve - első blikkre is abból a társadalmi csoportból való, amelynek nem a díjcsomag és az IPhone a leggyakoribb szava. Kaszás Gergő aztán sokszor visszahozza a lassan csoszogó, maga elé bámuló, fejében alighanem kevés gondolatot kergető férfit, aki olykor a használatlan és használhatatlan falra szerelt nyilvános telefonhoz lép, átöleli, piszkálgatja - és kész.
És van, hogy egy egész jelenet működik zárványként: egy szélhámos a mobiltelefon tárgykörében szélhámoskodik egy hülyeségig gyanútlan asszonnyal; ígér fiatalítást, kapcsolattartást ezoterikus témakörökben, végül a telefontól a hitelkártyákig mindent elszed az asszonytól - és mindebben egy kissé debilnek álcázott komputerzseni segédkezik neki. Fenyő Iván ugyancsak sodró kabinetalakítása méltán van kedvére a közönségnek.
Máthé Zsolt írt néhány dalszöveget, ezek szellemesek is, és illenek a revü műfajához. Arra szolgálnak elsősorban, hogy kiemeljék, ami úgyis kiemelkedik: a produkció szaggatottságát. Görög László, Járó Zsuzsa, Fekete Györgyi, Vajda Milán, Schruff Milán, Mészáros Máté és a többiek most is mutatják, hogy jó kis társulat az egri. Amely ezúttal nem a telefonkönyvből, hanem a telefonból abszolvált egy produkciót.
Egri Gárdonyi Géza Színház, POSZT, június 9.
