Lemez

Pisti and Peti love jazz

Két mosolygós album

Zene

Története során a jazz mindig meg tudta mutatni vidám, közvetlen arcát is. Persze Ká-Európában főleg nem erre vagyunk kíváncsiak. De két magyar jazzmuzsikus kitartóan és őszintén mosolyog, mint új lemezeik bizonyítják.

A zongorista Sárik Péter június elején mutatta be új lemezét a Budapest Music Center koncerttermében. Én automatikusan az ottani jazzklubba indultam, az Opusba, hiszen a jazztriók ott szoktak szerepelni, míg a nagyterem inkább kortárs klasszikus koncerthelyszín – de a 45 éves zenekarvezető nagyobb térben és távlatban gondolkodik. Nem sok magyar jazztrió képes nyári hétvégén megtölteni ezt a termet, még szólista vendégekkel sem, de Sárik és munkatársai nem bíznak semmit a véletlenre. Most megjelent lemezükhöz a jazzműfajt népszerűsítő kampányt társítottak: „I love jazz”. Nem is a jazzközönség elmaradhatatlan arcai voltak többségben a lemezbemutatón.

A Lucky Dog című lemez címadó száma kicsattanó triózás, Oscar Peterson mindent elsöprő lendületével, az ő triójának felfrissített stílusában. Pedig rekviem, ugyanis így nevezte magát Fodor Péter, a pár éve Kanadából visszidált, tavaly elhunyt nagyvállalkozó és jazzmecénás. Fodor és Sárik barátságának alapja az emberekbe vetett, néha kicsit naiv hit, és a happy jazz imádata voltak. Ez a fogalom Petersonra és sok mindenkire érvényes, nagyjából a hatvanas években alakult ki, ha nem is önálló stílusirányzatként, de felfogásként. A main­stream keretei között marad, de inspirálódhat a hard bop, a latin és a jazzrock invenciózusabb előadóitól is, akik mindig virtuóz hangszeresek és énekesek. A Nagyvárosi mese című szám alatt még egy példakép rémlett fel előttem: Joe Sample, aki a jazz-funkban úttörő Crusaders együttesnek is a lelke volt, és fantasztikusan világos, pezsdítő, azonnal beivódó számokat írt. Mi tagadás, Sárik ezt az erényt is elsajátította, hála elképesztő formaérzékének. Öt éve újjáalakított triójával (Fonay Tibor bőgő, Gálfi Attila dob, Tar Gergely ütők) pedig a színpadképességet a maximálisra fejlesztette.

Nyitott egyéniségére jellemző, hogy Fábián Julitól, Pátkai Rozinától és Micheller Myrtilltől Berki Tamáson át Hodek Dávidig sok mindenkivel koncertezett saját, Jazzkívánságműsornak nevezett sikeres projektsorozatán kívül is. A Nagyvárosi mesében és egy balladában közreműködő, sokoldalú Gyémánt Bálint gitáros az új lemez egyik vendégszólistája. Sárik minden vendégének testre szabott kompozíciót tett le a kottapultra. Ez egy kicsit túl direkt lett Borbély Mihálynál, így nem csoda, hogy Borbély partnerére, Binder Károlyra emlékeztető fogásokat hallottam a zongora felől az amúgy tetszetős balkános-döngölősben (Ösztön). A mindig kalapban fellépő Gyárfás István egyenesen A kalapos ember címmel kapott Sáriktól egy témát, ami Szamba egy hangra-szerűen indul, csak megcsavart szvingritmusban, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a legnépszerűbb magyar jazzgitáros teljes arzenálját fokozatosan elővehesse, ahogy bontogatja a témát; magával ragadó.

De a lemezen a legnagyobbat Várallyay Petra szerepeltetése dobja – őt a tavalyi CAFe fesztivál fedezte fel zongorás triója élén, itt viszont hegedül és vokálozik. Várallyay rapszódiája fúgaszerűen, bachosan indul, és végül arénahangulatba érkezik. Amilyen fiatal, olyan ellenállhatatlan, csupa szenvedély, de mindig pontos. Nem csoda, hogy a zeneileg vele sok mindenben azonosan gondolkodó Sáriknak a műfajt népszerűsítő kampányában ő képviseli azt a gondolatot, hogy azért szereti a jazzt, mert az olyan (is), mint a klasszikus zene.

 

*

Gyárfás István zenei személyisége sokkal mélyebben gyökerezik a magyar jazz szvingkorszakig visszanyúló múltjában. A klasszikus jazzgitározásnak nevezett mainstream játékot művelte kitartóan, akkor is, amikor kevéssé volt divat, és vitte réges-rég tökélyre. Az utóbbi években egyre közkedveltebb, megkapta a Szabó Gábor-díjat, évek óta állandóan tele a naptára. Az évődésből, blődliből és a pompásan sorjázó szóló improvizációkból kifogyhatatlan „Gyafi” 55 éves, már dobos fia is keresett muzsikus, de több weboldal is a fiatal generációhoz sorolja: valóban örök fiatal. Új lemeze is ennek tükre: Frakk, Dr. Bubó, A nagy ho-ho-ho-horgász és Gusztáv, vagyis patinás, olykor zseniális magyar rajzfilmek zenéiből, Deák Tamás, Pethő Zsolt, Ránki György, Lovas Ferenc és Wolf Péter melódiából rakott össze Oláh Zoltán bőgőssel és Cseh Balázs dobossal egy albumot.

Vigyorgós, lendületes zene, ugyanannyi benne a nosztalgia, mint az önirónia – ha van benne visszavágyódás valahova, akkor az a posztmodern bonyolultságok előtti kor. Erről tanúskodik Cseh Lili pontos, Banga Ferenc modorában készült borítógrafikájának választása is: nem kell ide hősködés, jól akarjuk magunkat érezni, és ehhez pont a megfelelő hangszer akadt a kezünkbe. Gyafiék hozzáállásának hitelességét az ízlés, a világképi koherencia adja – bombabiztos hangszeres tudásra és zenei műveltségre alapozva. Nem népszerűsködnek: népszerűek.

 

Sárik Péter Trió: Lucky Dog, Hunnia Records, 2016; Gyárfás István Trió: Cartoon Jazz, szerzői kiadás, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.