Kevés olyan sokoldalú muzsikust ismer a 18–19. század zenetörténete, mint amilyen Ignaz Pleyel volt. Osztráknak született, de franciaként halt meg, egy évvel Mozart után látta meg a napvilágot, de hárommal túlélte Beethovent. Pályája során volt arisztokraták pártfogoltja, de szabad vállalkozó is. Zeneszerzőként kezdte, majd foglalkozott hangversenyrendezéssel, zeneműkiadással, hangszerkészítéssel – és mindig, mindenben sikeres volt. Huszonhat évesen Strasbourgban telepedett le, francia nőt vett feleségül – fia, Camille, Chopin barátja már a francia zenetörténet részeként tevékenykedett zongoraművészként és az apai zongoragyár örököseként.
Mindezek alapján az utókor Pleyelt olyan muzsikusnak vélheti, aki inkább volt üzletember, mint művész. Ebben a feltételezésben talán nem is tévedünk: a zeneszerző, aki saját korában igen sikeres volt, ma már nem tartozik a gyakran játszott komponisták közé. Mégis érdemes megismerni műveit, mert ez a könnyű kezű mester fontos információkkal szolgálhat arról, milyen volt a 18. és a 19. század fordulóján a zenei köznyelv, a talaj, amelyből a nagy klasszikusok művészete kisarjadt. Most négy Pleyel-vonósnégyest hallgathatunk meg a Capella Savaria tagjaiból alakult Authentic Quartet (Kalló Zsolt, Bozzai Balázs, Rác Gábor, Vályi Csilla) új lemezén. Ezek a két- vagy háromtételes vonósnégyesek nem emlékeztetnek Haydn és Mozart kvartettjeire: egyszerűek és köznapiak, hangvételük a könnyed házi muzsikáé, a nehézséget mind technikai, mind szellemi szempontból kerülik. Mivel feltehetőleg egy 1792-es angol koncertkörút során keletkeztek, valamennyi kompozícióban találunk egy „air eccossois”-t vagy „rondo eccossois”-t – vagyis skót népzenei elemeket feldolgozó tételt. Az előadásmód szellemes és fordulatos, de Kalló Zsolt, aki szólistaként az elmúlt években remek felvételek sorával ajándékozta meg a közönséget, ezúttal nem mindig játszik teljesen tisztán.
Hungaroton, 2016