„A külseje önmagában véve nem volt igazán figyelemreméltó. Lényének kisugárzása tette olyan ellenállhatatlanná. Megkapó személyisége elbűvölő beszédstílussal párosult. Intelligenciája és mondanivalója megbabonázta a hallgatóságát. Már az maga volt az öröm, ha a hangját hallotta valaki. […] Ellenállhatatlan bájjal csevegett, egyedülálló jellemként ismerték, varázslatos és elragadó volt a kisugárzása, amikor új emberekkel találkozott. Kedvesen csengett a hangja, amikor beszélt. És ezzel nem csak a férfiakat hódította meg. A nők istenítették, úgy öltöztek, úgy viselték a hajukat, ahogyan ő.”
„Szinte túl magas volt és sovány, de ismerte a művészetét annak, hogyan lehet öltözékével eltüntetni azt, amit a természet nem egészen tökéletesen alkotott rajta. Kasmírja mögül, melynek vége a földet söpörte, imitt-amott kilátszottak selyemszoknyájának bő fodrai, kebléhez szorított prémes karmantyúját pedig, amelyben kezét melengette, ügyesen elrendezett fodrok vették körül, úgy, hogy a legkövetelőbb szem sem talált kivetnivalót abban, ami a vonalak finom körrajzát illethette. Csodás kis feje kacérkodásra volt teremtve.”
A fenti idézetek két nevezetes szépasszony érzékletes leírását adják, egyként a természet adományait jócskán meghaladó női tehetséget méltatva. Az előbbi Plutarkhosztól való és Kleopátrát jellemzi, az utóbbi az ifjabb Dumas regényrészlete és Gautier Margit leírását adja, s persze mindkét fehérszemélynek érdemi szerep jut az elkövetkező napok zenei eseményein. A Caesar és Antonius szívét is rabul ejtő Kleopátra egy másik afrikai királynő, a karthágói Dido társaságában uralja majd Anna Prohaska és az Il Giardino Armonico szombati barokk koncertjét (Zeneakadémia, szeptember 23., fél nyolc). Míg Marguerite Gautier, azaz valóságos nevén Marie Duplessis, vagyis operai nevén Violetta Valery a nyári bemutató után az operaházba is bevonuló új Traviata főalakja lesz Miklósa Erika, illetve Pasztircsák Polina megformálásában (szeptember 24., hét óra).
Ezekben a napokban ráadásul korunk legnagyobb operasztárjai közül is Pestre látogat kettő: a hódító Jonas Kaufmann a Simándy József születési centenáriumáról megemlékező gálán lép majd fel (Erkel Színház, szeptember 25., három óra), a jelzőkkel nem is terhelendő Anna Netrebko pedig tenor férjével érkezik a Müpába, fővárosunkban debütálandó (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 29., hét óra). Máskor, ha csak az egyikük is hozzánk látogatna, róla szólna a teljes ajánlónk, ám most még a fotón is osztozniuk kell, mert ezúttal eddig, eddig, eddig vagyunk nagyszerű programokkal, hogy Esztergályos Cecília (Szép Károlyné Ágica) emlékezetes fordulatát idézzük.
Itt van mindjárt az Európai Hidak fesztivál, mely döntően e napokban zajlik majd: a Fesztiválzenekar Párizsi impressziók fantáziacímű programja, Debussyvel, Ravellel, Satie-val és Dutilleux-vel, valamint Fischer Ivánnal és a hegedűs Ning Fenggel, kötelezően választandó lesz (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 23. és 26., háromnegyed nyolc, 24., fél négy). S most még Kocsis Zoltán és Nemzeti Filharmonikusai hagyományos Bartók-évadnyitóját is épp csak oly szűken tudjuk megemlíteni (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 25., fél nyolc), hogy jusson még hely a nagy olasz-angolszász operakarmester, Sir Antonio Pappano szimfonikus koncertjének (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 27., fél nyolc), melyet a mester a Santa Cecilia Akadémia pompás zenekarával ad majd, római impressziókat kínálva számunkra.
