Aligha gyakran fordul elő, hogy egy zenekar évekig semmi életjelet nem ad magáról, majd előzmény és beharangozás nélkül egyszer csak előrukkol egy meglepetés-nagylemezzel. A 2017 tavaszán feloszlott szentendrei csapat ezt tette: összegyűjtötték és kiadták azokat a dalaikat, amelyeket annak idején rendszeresen játszottak, stúdióverzió viszont nem készült belőlük. Az indoklás szerint azért éppen most, hogy ezzel is erőt adjanak a bezártság elviseléséhez, illetve a karantén utáni újrakezdéshez.
Persze nem véletlenül hangsúlyozták az album címében is, hogy nem profi körülmények között készült. Érződik rajta a fésületlenség, tulajdonképpen olyan, mint egy koncertfelvétel közönségzaj nélkül. Különösebb íve sincs, mivel a koncepció annyi volt, hogy mindent felpakoljanak rá, ami eddig a fiókban kallódott, és nem volt elérhető nyilvánosan. Ezért, aki még egy számot sem hallott a zenekartól, inkább ne ezzel kezdje az ismerkedést, hanem a két korábbi, stúdióban felvett nagylemezzel.
Azok viszont, akik rendszeresen jártak a legendás hangulatú Presszó-bulikra, sőt részei voltak az együttes körül kialakult nagyon erős rajongói közösségnek is, most némi vigaszdíjat kaptak, hiszen joggal lehetett hiányérzetük, hogy nemcsak feloszlott a kedvenc zenekaruk, de még egy csomó kiadatlan dal is bennük maradt. Ezt a szálat most elvarrták, és mivel az továbbra sincs tervben, hogy összeálljanak koncertezni, legalább így lehet kicsit enyhíteni az elvonási tüneteket.
ECDC, 2020
