Online koncert

Quimby: Plusz-Mínusz

Zene

Az idén 30 éve alakult zenekar ideális esetben épp a kerek évforduló méltó megünneplésére készülne, ehelyett fennállásuk legmélyebb válságát élik át.

Frontemberük, Kiss Tibor a járvány kitörésével nagyjából egy időben vonult be egy rehabilitációs intézetbe alkoholfüggősége miatt, immár másodjára parkolópályára téve a közös munkát. Mondhatnánk, hogy az időzítés még szerencsés is, hiszen amúgy se koncertezhetnének, a helyzet azonban összetettebb. A két esemény ugyanis halmozottan negatív hatással volt a tagok közötti belső dinamikára, és gyakorlatilag a megszűnés szélére sodorta az együttest. Közel egy évig egyáltalán nem beszéltek erről, most viszont egy dokumentumbetétekkel bővített koncertfilmben törték meg a hallgatást. Kiderült, hogyan élték meg ezt az időszakot, melyek voltak a legnagyobb mélypontjaik, és miért segítette őket ez a projekt abban, hogy meglássák a fényt az alagút végén.

A címből a mínusz tehát egyértelmű, a plusz pedig a meghívott vendégekre utal: mivel Tibi dalait egyik tag se énekelte volna szívesen, ezek előadására zenészbarátokat kértek fel (Pásztor Annát, Lukács Lászlót, Bodor Áront és Papp Szabit), a gitárszólamokat pedig Pásztor Sámuel és Sidlovics Gábor „Sidi” játszották. Nem mindegyiküknek állt jól a választott szám, Anna például igencsak egyénien értelmezte az Autó egy szerpentinent, de nem is ez adja a film jelentőségét – inkább a példás összefogás, amivel kiálltak a Quimby mellett, illetve az őszinteség, amivel a bajba jutott zenekar megtisztelte rajongóit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.