A Rammstein szereti Magyarországot, Magyarország pedig a Rammsteint. A germán indusztriállovagok a másfél évvel ezelőtti Liebe Ist Für Alle Da (MaNcs, 2010. március 25.) turnéja után a még meg sem jelent retrospektív lemezük (Made In Germany 1995-2011) anyagával is eljöttek Budapestre, a magyarok pedig csurig megtöltötték a sportarénát.
Tavaly azt írtam, hogy a Rammstein olyan élőben, mint egy tökéletesen koreografált, gigaköltségvetésű hollywoodi film, és ez nyilvánvalóan erre a koncertre is állt. Súlyosbítva azzal, hogy ezúttal a decemberre ígért besztof lemez dalait játszották, vagyis a komplett életműből válogatták össze a legjobb dalokat. A Rammsteinnek márpedig van elég jó dala ahhoz, hogy a 2 órás koncert minden pillanata hibátlan legyen, és ha ehhez hozzávesszük, hogy ezekhez a kiemelkedő számokhoz megkaptuk a zenekar karrierjének legütősebb látványelemeit, máris egy gyakorlatilag tökéletes koncertnél vagyunk. (Illetve dehogy, mert egy ilyen műsorból kihagyni a Reise Reise címadóját megbocsáthatatlan hiba - pláne, hogy legutóbb se voltak képesek eljátszani). Természetesen Till Lindemann énekes megint végigtüzeskedte a koncertet (a Mein Teil alatt előkerült az üst, amiben jelképesen megfőzte a billentyűs Flake Lorenzet, volt lángoló angyalszárny az Engel alatt, égő számszeríj és természetesen tűzfújás), megvoltak a kötelező szado-mazo elemek, mint például amikor az egyébként rendkívül alulértékelt dobos, Christoph Schneider szőke háziasszonynak öltözve pórázon vezette-rugdosta át a komplett zenekart a közönség közé leeresztett hatalmas hídon, hogy aztán a küzdőtér közepén felállított miniszínpadon nyomják el a Bück Dichet, és természetesen a Pussy alatt ismét megjelent a tavaly már bemutatott, konfettiket és habot lövellő hatalmas fasz is - melynek árnyékában a slágerparádéban utazó németek sehogy se bírtak melléfogni.
Papp László Budapest Sportaréna, november 10.
