Révész Sándor: 63 évesen még egyszer utoljára vágyat éreztem arra, hogy megszólaltassuk a Piramis dalait. Nem a nevet akartuk feltámasztani, hanem azt az időszakot felidézni a dalokon keresztül. Méghozzá úgy, hogy a két tehetséges gitáros társam, akikkel mostanában zenélek (Horváth Ákos és Nagy Gergő a Bluesberry zenekarból – S. T.) Závodi Janóval együtt megvastagítja a hangzást. Izgalmas zenei kihívásnak tűnt három gitárossal játszani a Piramis számait. Eddig egyetlen – fantasztikusan sikerült – koncertet adtunk áprilisban, és bár turnézni, menetelni nem szeretnénk, de ha el tudjuk vinni a produkciót azokra a helyekre – Szegedre például vagy Pécsre –, ahol komoly rajongótáborunk volt, elégedettek leszünk. Szerintem 20-22 koncert van most ebben a produkcióban – aztán majd meglátjuk.
MN: Szó volt róla, hogy Köves Miklóst és Gallai Pétert is elhívjátok a bulikra.
RS: Jogosan, hiszen a Piramis egykori legénységének ők a hadra fogható tagjai, de nem terveztük meghívni őket, mert az elmúlt pár évben mindannyian a saját utunkat járjuk. Nem tudom, hogy egy billentyűs és egy második dobos mit tudna hozzátenni ahhoz a hangképhez, amit mi hatan sikeresen megteremtettünk a Piramis-évek koncerten. A kreativitás híve vagyok, és ebbe a produkcióba tudtunk annyi fiatalos lendületet vinni, hogy az érdekes legyen. Bárcsak a Piramis tagságát is kapacitálni lehetne arra, hogy valami újat csináljanak.
MN: Abban benne lennél?
RS: Valószínűleg nem.
Az izgalmas interjú e heti nyomtatott kiadásunkban olvasható teljes terjedelmében.
