Lemez

Richard Dawson: Peasant

  • Lang Ádám
  • 2017. július 15.

Zene

A newcastle-i énekesre a 2014-es szuperszuggesztív Nothing Importantje kapcsán figyelt fel a fura zenék iránt érdeklődő hallgatóság. Folkelőadóként szokták emlegetni, de sokkal többről van szó, ő maga azonban jobban szereti a rituális közösségi zene címkét. És valóban! Dawson nejlonhúros gitárra kifejlesztett technikáján alapuló zenéje egyszerre gyökerezik ősi mélységben, és közben olyan kortárs törekvésekkel is rokonítható, mint a freak folk vagy a zajzene.

Míg az előző lemez legismertebb száma, a The Vile Stuff egy katasztrofális iskolai kirándulásról regél, a mostani Peasant a kora középkori Berniciába kalauzol. Más előadó esetében alighanem én itt lapoznék, csakhogy Dawson ehhez a nehéz témához is megtalálta az adekvát nézőpontot. A lemez legtöbb száma a kor foglalkozásainak egy-egy fiktív képviselőjét teszi meg szócsőnek: a kurvától a kolduson át a tudósig és a katonáig. Ők mesélnek az életükről, közben persze előkerülnek más babonák és történetek is. Az egész pedig épp annak köszönhetően működik, hogy Dawson olyan időtlen zenész, hogy hiába énekel mai nyelven, tőle és az ősi primitív hangszernek ható zörgő gitárjától teljesen hitelesnek hat az egész. Aki nem hiszi, járjon utána, a rövid intró után érkező, epikus kórusba torkolló Ogre rögtön meg fogja győzni – annak ellenére, hogy a Peasant egészében azért a Nothing Important velőtrázó teljesítménye alatt van.

Weird World, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.