"Érezni a valóságszagot" – Rob Zombie rocksztár, horrorrendező

  • Soós Tamás
  • 2014. július 3.

Zene

Az indusztriális horrormetál pionírja, a Halloween-széria újraálmodója karrierjének első DVD-jével jött ki májusban, június 16-án pedig első ízben Magyarországon is fellép. Telefonon kérdeztük.

Magyar Narancs: Mindenki csodálkozik, miért csak ennyi év után adtál ki élő DVD-t. Pedig most, amikor bármit megnézhetsz az interneten, de nincs elérhető, jó minőségű Rob Zombie DVD, nem is olyan rossz ötlet halogatni a kiadványt. Hiszen így a rajongónak nincs más lehetősége, mint jegyet váltani az igazi koncertre.

Rob Zombie: Egyetértek. Az emberek minden dalunkból felpakolnak tizenötféle verziót, de ezek többsége nézhetetlen. Ezért manapság nagyobb szükség van rá, mint korábban bármikor, hogy minőséget adj ki a kezedből, akár élőben, akár DVD-n. A DVD nagyon jól fogy, úgyhogy talán mégis jó ötlet volt ennyit várni vele.

false

MN: Rendezőként milyen koncepcióval egyénítetted a The Zombie Horror Picture Show-t?

RZ: Nem akartam túlpolírozni. Én a régi koncertfilmeket szeretem, a Woodstockot meg A dal ugyanaz maradot, mert azok valóságosak. Manapság rengeteg banda lefilmezi a koncertet, majd a stúdióban lecseréli a zenét; kamu az egész, túl tökéletes a végeredmény. Mi nem javítottunk fel semmit: ha valami szarul szólt, azt is benne hagytuk. Cserébe érezni rajta a valóságszagot. Ezért is volt fontos, hogy a közönséget nagymértékben bevonjuk az anyagba, mivel egy rockkoncertnek nemcsak a zenekar, hanem a közönség is fontos része.

MN: A közönséged olyan, mintha csak Russ Meyer, a sexploitation pápája rendezte volna őket. Hogyan vált a mellvillantás tradícióvá a koncertjeiden?

RZ: Nem tudom, mi nem mondtuk nekik, hogy csinálják. A közönségünknek legalább a fele lány, emiatt sokkal szórakoztatóbb, felszabadultabb a koncertjeink hangulata. Ha elmész egy metálkoncertre, ott csak srácokba botlasz, és mindenki mérges, senkin nem látszik, hogy jól szórakozna. Bezzeg, ha sok a lány, mindenki másképp viselkedik.

MN: Hogyan állt össze a DVD-n látható, nagy volumenű színpadi show?

RZ: Azt akartam, hogy minden dalban valami más történjen, legyen az egy óriásrobot színrelépése vagy egy kis piró. Úgy terveztem meg, mint egy filmet, aminek van egy figyelemfelkeltő eleje, egy érdekfeszítő közepe, és nagy fináléja. Sok zenekar elfelejti megszerkeszteni a programját, nekidurálják magukat, és ugyanazt csinálják végig.

MN: Talán azért is olyan sikeres a színpadi show-d, mert amíg a mostani horrorokban mindent CGI-jal oldanak meg, addig az óriásördög vagy az animatronikus robot azokat az időket idézi, amikor a horrorfilm még igazi kellékekkel dolgozott.

RZ: Nem szeretem a CGI-t; semmiféle érzelmi kötelék nem fűz hozzá. Még ha lenyűgözően néz is ki, szerintem tudat alatt tisztában vagy vele, hogy hamis. A fekete lagúna szörnyéről tudod, hogy nem igazi monstrum, de ténylegesen ott áll a színész mellett, tehát létezik. Kölyökként, amikor a King Kongot néztem, tudtam, hogy az nem egy valódi óriásgorilla, de egy igazi tárgy volt, ami mozgott. A CGI viszont marhaság, nincs igazi érzelmi hatása. Ezért ha kitolsz egy hét méter magas robotot a színpadra, akkor a közönségnek koppan az álla, hogy ilyet még nem látott...

MN: A shock rock pionírjaitól, Alice Coopertől vagy a Kisstől milyen színpadi trükköket lestél el?

RZ: Mindenből egy kicsit. Legelőször egy Kiss-show-n láttam pirotechnikát, Alice Cooper akkoriban nem csinált ilyesmit. Alice-nek gyerekkoromban egy hatalmas küklopsza volt. Neki mindig is a kellékei voltak királyok, míg a Kissnél a produkció, a fények, a tűz. Mellettük az olyan punkrock bandák gyakoroltak rám nagy hatást, mint a Bad Brains és a Sex Pistols: a már-már gonosz energiájuk. Felküldeni a Bad Brainst a Kiss színpadára - mindig is valami ilyesmit akartam csinálni.

false

MN: Nemrég harangoztad be új filmedet, a 31-t a leghíresebb karakteredre, Captain Spauldingra emlékeztető bohócfejjel. A júniusi európai turné alatt szokásod szerint az új filmed forgatókönyvén fogsz dolgozni?

RZ: Egy ideje már nem csinálom ezt, utoljára a Halloween II-t írtam turné alatt. A figura amúgy szerintem nem hasonlít Spauldingra, a 31-nak pedig semmi köze Az ezer halott házához.

MN: Közben Bret Easton Ellisszel Charles Mansonról készítesz miniszériát.

RZ: Nem tudom, hogy áll most a projekt, mert Bret írja a forgatókönyvet. Ez az egyik legkülönösebb amerikai tragédia, és mindketten hasonlóan látjuk az eseményeket. Hollywoodról szól, a srácról, aki rocksztár akart lenni, és olyan hírességek közelébe került, mint Dennis Wilson, de mivel soha nem kapott lemezszerződést, bosszúéhes lett. Sok különös, őrült részlet van a sztoriban, amit az emberek nem ismernek, mi pedig ezeket akarjuk belerakni a filmbe.

MN: A következő nagylemezedről viszont azt mondtad, még idén kijön. A tavalyi Venomous Rat Regeneration Vendoron állításod szerint minden tökéletesen összeállt - hogyan lehet folytatni egy ilyen albumot?

RZ: Vagy sikerül, vagy nem, mindenesetre pár dallal már kész vagyok. Kicsit más lesz, mint az előző: keményebb, sötétebb és hátborzongatóbb.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.