„Ezek a szabályok, a játék jelbeszéde és nyelvtana, bizonyos fajta igen fejlett titkos nyelvet alkotnak, amelyben több tudománynak és művészetnek, jelesül pedig a matematikának és zenének (illetőleg a zenetudománynak) is szerepe van, s ez a nyelv úgyszólván minden tudomány tartalmának és eredményeinek kifejezésére s kölcsönös egymásra vonatkoztatására képes. Az üveggyöngyjáték tehát: játék kultúránk minden tartalmával és értékével; úgy játszik velük, ahogy, mondjuk, a művészetek virágkoraiban egy festő játszadozhatott palettája színeivel. Amit az emberiség megismert, ami fenséges gondolatot és műremeket létrehozott alkotó korszakaiban, amit a tudós szemlélődés következő periódusai fogalommá szűrtek, és elménk birtokává tettek: a szellemi értékeknek mindeme roppant anyagán az üveggyöngyjátékos úgy játszik, mint orgonán az orgonista, és ez az orgona szinte elképzelhetetlenül tökéletes, billentyűzete és pedálja letapogatja a teljes szellemi kozmoszt, regiszterei csaknem számlálhatatlanok; ezen a hangszeren, elméletileg, eljátszható a világ egész szellemi tartalma.”
Hermann Hesse kultikus tiszteletnek örvendő regényében így próbálja elsőre jellemezni az üveggyöngyjátékot az elbeszélő, s az idézet nem csupán áttételes célzatú, hanem teljességgel direkt. Hiszen jövő csütörtöktől az Üveggyöngyjáték lesz a jelige Simon Izabella és Várjon Dénes zeneakadémiai mini fesztiválja, a kamara.hu soros évadán. Az élete tekintélyes hányadát Svájcban töltő Hesse révén idén különösen erős lesz a svájci vonal, így a csütörtök esti nyitókoncerten a saját szerzeményét is eldirigáló Heinz Holligeré lesz a karmesteri pálca, a program utolsó száma pedig a Svájcban és svájci zenekar számára komponált Bartók-mű, a Divertimento lesz (Solti Terem, november 15., hét óra).
A teljes szellemi kozmoszt letapogató játékosoknak mindazonáltal más estéken is jut majd szerep az elkövetkező napokban. Például a Budapesti Fesztiválzenekar révén, merthogy az együttes élén újra Takács-Nagy Gábort találjuk, aki ezúttal is legsajátabb világa, vagyis Haydn és Mozart zenéje felé fog kaput tárni (Zeneakadémia, november 8. és 10., háromnegyed nyolc). Mozart oltárán készül tömjénezni Vashegyi György is kórusa és zenekara társaságában, a Jupiter-szimfóniát és a befejezetlenségében is tökéletes c-moll misét megszólaltatva (Nemzeti Hangversenyterem, november 15., fél nyolc). S természetesem a bécsi klasszicista triász harmadik tagjára, Beethovenre is sor kerül majd, méghozzá egy olyan koncerten, ahol is Várdai István és Frankl Péter készül eljátszani nem kevesebb, mint öt cselló-zongora szonátát (Nemzeti Hangversenyterem, november 10., fél nyolc).
De ha inkább némi thrilleres borzongásra vágynánk, hát az is megoldható. Szombat este ugyanis egy olyan Met-közvetítés érkezik majd elénk HD-ben, amely Hitchcock mester emlékét is bízvást megidézi (Fesztivál Színház, november 10., 18.55). A Marnie most a harminchat esztendős amerikai zeneszerző, Nico Muhly operája gyanánt késztethet enyhe hideglelésre minket, Tippi Hedren és Sean Connery hajdani szerepeiben a nem üveggyöngyökre utazó, ellenben a vörös színtől rettegő, szép Isabel Leonarddal (képünkön) meg a barihunk Christopher Maltmannal.
