Csakhogy e furcsa mixtúra végéig nem derül ki, hogy a halottak tényleg meghaltak-e, vagy csak Csipkerózsika-álomba szenderülve várják szeretteiket és megmentőiket. Ott a végén pedig az nem, hogy isteni sugallatra feltámadnak-e, vagy velük halnak szeretteik is? Onnan indulunk, hogy a szökőárban eltűnt személyeknek bárkát tákolnak a szeretteik, de olyat ám, hogy azt Kevin Costner a Waterworld 3-ban is megirigyelhetné. Összehordanak rá az mp3 lejátszótól a kedvenc fürdőkádon át a szerelmi szentélynek minősülő nászágyig mindent, majd vízre bocsátják. Nem is tűnik csodának, hogy pont ott esik szét atomjaira és száll alá a hullámsírba, ahol az alvilági vagy a két világ közt lebegő szellemlények - mondom, nem derül ki - leledznek. E szerencsésnek mondható baleset arra is jó, hogy megtörténjék az utolsó összeborulás vagy az életre lehelő csók. Vagy mindnyájuk halála. Vagy valami egészen más esetleg. Az nem lenne persze baj, ha kiderülne, hogy mindez New Orleansban játszódik, ugyanis nem New Orleans a világ egyetlen szökőár sújtotta vidéke. Ezzel együtt a Dicsőség a tenger felett mértéktartó, s ilyetén szép műdarab, épp a könnyen adódó válaszainak elhagyása menti ki a giccsből.
****
