mi a kotta?

Sacher-Masoch hercegnője

  • mi a kotta
  • 2018. július 14.

Zene

„Ilyesmit én nem csinálok! Én tisztességes nő vagyok!” Ezekkel a szavakkal határolta el magát az 1905-ös drezdai ősbemutató Saloméja, Maria Wittich a Hétfátyoltánc eltáncolásától, és egyáltalán szerepének egész sor játékelemétől – mindössze a szólam eléneklésére vállalkozva. Richard Strauss egyfelvonásosa igazi botránykő volt a maga korában: ki az Újszövetségből ismerős témán háborgott a Salome láttán és hallatán, ki meg legszívesebben tűvé tette volna a partitúrát néhány hármashangzatért. Azért a Saloménak persze a kezdetektől bőven akadtak rajongói is, a maga bibliai szüzséjű operájával, a Sámson és Delilával hajdan ugyancsak kisebb botrányt kavaró Camille Saint-Saëns pedig ily csipkelődő kollegialitással és hozzáértően írt Strauss művéről: „Néha a legkegyetlenebb disszonanciák után a legválasztékosabb, legédesebb hangzások simogatják a fület. Amíg hallgattam, azokra a bűbájos hercegnőkre gondoltam, akik Sacher-Masoch könyveiben gyönyörteli csókokkal halmozzák el a fiatal férfiakat, miközben vörösen izzó vasakkal szúrják át bordáikat.”

A Salome most a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon vár reánk – némileg másként, mint azt még néhány hete is reméltük (június 22., kilenc óra). Eredetileg ugyanis Rost Andrea ígérkezett arra, hogy Maria Wittich nyomdokába lép majd, és új rendezésről is szó volt. Ám Rost helyett végül egy török szoprán, a fiatal Sera Goesch énekli majd Salomét, akit maga Richard Strauss ekképp jellemzett: „tizenhat éves hercegnő Izolda-hanggal”. No és vadonatúj rendezés helyett a közönség Szikora János régi és jól bevált produkcióját láthatja majd, egyáltalán nem mellesleg Komlósi Ildikó Heródiásával.

A hétvégén záruló Budapesti Wagner-napok programján is akad persze szereplőváltozás – ott épp Izolda szerepében-szólamában. A megbetegedett Anja Kampe helyett ugyanis az Izoldának – és mellesleg Saloménak is – nagyszerű Allison Oakes vállalta el a pesti Trisztánok sorozatát, így a szombati harmadik előadáson is ő énekel majd (Nemzeti Hangversenyterem, június 16., négy óra). Vasárnap azután a Tannhäuser előadásán még egyszer kivirágzik a szentatya pásztorbotja (legalábbis nekünk úgy mesélik majd), és ezzel 2018-ra el is búcsúzunk Fischer Ádámék csodájától (Nemzeti Hangversenyterem, június 17., négy óra).

Végezetül egy izgatottan várt esemény, ahol a szereplőváltozás egyszerűen elképzelhetetlen: Joyce DiDonato keddi koncertje az Il Pomo d’Oro nagyszerű historikus együttesével (Nemzeti Hangversenyterem, június 19., fél nyolc). Háborúban és békében – Harmónia a zene közvetítésével – ez a tematikus összeállítás címe, amellyel a nagy amerikai énekesnő mostanában körbejárja a világot, s amely immár DVD-n is hozzáférhető. Az utóbbi hír különösen vigasztaló lehet mindazok számára, akiknek már nem jutott jegy, míg a szerencsések élőben lehetnek majd a tanúi annak, ahogy DiDonato, „a tökéletes 21. századi operadíva” (képünkön) Händel, Purcell vagy éppen a felfedezésre érdemes barokk kismester, Leonardo Leo áriáit fogja énekelni.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.