Lemez

Salami Rose Joe Louis: Zdenka 2080

  • - minek -
  • 2019. október 5.

Zene

Lindsay Olsen, az észak-kaliforniai zenei színtér egyik legelragadóbb alakja régóta kettős életet él: civilben bolygókutató a Berkeley Egyetemen, szabad­idejében pedig tehetséges producer és aranykezű szintetizátorvirtuóz. Utóbbi minőségében közreműködött a legutóbbi Toro Y Moi-turnén, de zenél a Cinematic Orchestrában is. A Salami Rose Joe Louis Olsen egytagú, mégis gazdag hangzású „zenekara”, amelynek élén a harmadik szólóalbumát adta ki, de ez az első, amely Flying Lotus, a rokonlelkű zenebolond ki­adójánál jelenik meg. A Zdenka 2080 voltaképpen egy konceptalbum, amely az emberi kapzsiság és galádság által tönkretett, disztópikus, jövőbeli világban játszódik. A bolygó megmentésében fontos szerep vár a dalokban kiteljesedő, szárnyaló fantáziára, a megoldás kulcsa pedig egy nyolcszögletű szoba, amelynek falait a címbeli Zdenka pingálta ki. Mindez persze csak a bő lére eresztett mese, amelyet Olsen 22 rövid, bűbájos dalocska formájában mesél el, ráadásul úgy, hogy a melódiákban tobzódó szerzemények ragályosnak és hipnotikusnak bizonyulnak. E futurista popzene legfőbb vonzereje a határtalan játékosság, amit változatos formákban és a legkülönbözőbb műfajokból (jazz, soul, dream­pop-chillwave) merítve, ám azokat sorra-rendre kiforgatva tálal elénk. Mintegy mellékesen kiderül az is, hogy Olsen énekesnőnek sem utolsó, néha tisztán csengő, de többnyire jócskán manipulált hangja a fülünkben ragad.

Brainfeeder/Neon Music, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.