mi a kotta?

Republikánus vendégszeretet

  • mi a kotta
  • 2019. október 5.

Zene

„Ezzel a szimfóniával végre sikert akarok aratni, és pénzt akarok szerezni, hiszen a mű semmi egyéb, mint humor, vidámság és hatalmas kacagás az egész világ felett.” Az 1890-es évek közepén így szakadt ki a bizakodással elegy fogadkozás Gustav Ma­hler-ből, hogy aztán alig huszonnégy óra múltán már így borongjon egy következő levelében: „Semmit sem fogok elérni a 3. szimfóniámmal. A közönség sohasem fogja megérteni és befogadni a vidámságát, inkább az Első és a Második szimfónia küzdelmeibe és szenvedéseibe kapaszkodik majd, és a Harmadikat ezek következményeként fogja értékelni.”

Akárhogy is, a munka végeredménye egy minden szempontból nagy, sőt hatalmas mű lett, hogy mást ne mondjunk: Mahler 3. szimfóniája a koncertrepertoár leghosszabb alkotása. Ha jól figyeltünk, most vasárnap már a második alkalommal szólal majd meg az idén a Müpában ez a hattételes remek, méghozzá egészen illusztris előadókkal: Zubin Mehtával és az Izraeli Filharmonikus Zenekarral (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 8., fél nyolc). A 83 esztendős dirigens olyannyira régen visszajáró vendége Budapestnek, hogy legelső itteni fellépésére több mint fél évszázada, 1963 tavaszán került sor, amikor is a Ki Mit Tud? zsűrijének életfogytig tagja, a zenetudós Pernye András így értékelte az ifjú párszi (képünkön) magyarországi debütálását: „Ez a fiatal művész a zenei értelmezés, a bravúros technika és a korlátlan hatóerejű szuggesztió kivételesen ritka ötvözete. Mindent tud, amit karmesternek egyáltalán tudnia lehet – sőt egy szemernyivel még annál is többet: felismeri és megvalósítja saját képességeinek harmóniáját. Nincs szüksége arra, hogy koncentráljon, mivel ő maga a koncentráció. Vele kapcsolatban fel sem vethetjük azt a kérdést, hogy milyen viszonyban van az előadott művel, ugyanis a megszólaltatás pillanatában ő maga a mű és az előadó egyszerre. Mehta ösztönösen-tudatosan ismeri a muzsika legmélyebb titkait. És egyben megtanít bennünket arra, hogy ezek a titkok a lehető legegyszerűbbek és olyan maguktól értődőek, mint valami természeti jelenség.”

A lassan nekilóduló új koncertévad első napjainak másik fontos eseményére ugyancsak a Müpában kerül majd sor, hála Vashegyi Györgynek és két együttesének (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 11., fél nyolc). Ők ugyanis, bizonnyal magyarországi bemutató gyanánt, megszólaltatják majd a nevéről sem igen ismerős XVIII. századi francia kismester, Jean-Baptiste Lemoyne Phèdre című 1786-os zenés tragédiáját. A komponista – akit egyébként betűre ugyanúgy hívtak, ahogyan a jelenlegi francia külügyi államtitkárt – nemcsak stílusváltásait tekintve volt korának hű fia, de témaválasztásait tekintve is, amit jól igazol a jakobinus diktatúra napjaiban bemutatott, utolsó előtti zenés színpadi művének teljes címe: Az igazi sans-culotte-ok, avagy a republikánus vendégszeretet.

Végezetül említsük, immár kutyafuttában a zeneakadémiai és most zongoracentrikus Bartók Világverseny és Fesztivál elő-, közép- és döntő-döntőjét, meg egy gazdag programú kamaraestet, ahol is Kodály, Clara Schumann, Sosztakovics és Richard Strauss műveit Balog József és a gordonkás Szabó Péter játssza majd (Magyar Rádió Márványterme, szeptember 10., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.