A Chumbawamba arra kérte csóró rajongóit, ha már lenyúlják a lemezüket, ne a fennmaradásért küzdő kis boltokból vigyék, hanem az olyan mamutokból, mint például a Virgin Megastore. Így, miközben a MAHASZ-tól Arany Zsiráfot kapott, a brit Virgin-hálózat demonstratíve megszüntette a szóban forgó Tubthumper reklámozását. Nekik se könnyű, lássuk be: hol a nácik fenyegetik, amiért antifasiszta Chumba-pólókat árulnak, hol a zenekar akaszt be. De ez a cikk most nem a kereskedőkről szól.

Hanem azt próbálná körüljárni, ami a Chumbawamba jelenlegi státusával van. A Tubthumperrel beütött a világsztárság, ugyanakkor azzal csesztetik - kevésbé árnyaltan gondolkodó - ortodox hívei, hogy feladta anarchizmusát.

Minderről az imént Pesten járt - és ugyancsak balos - Levellers esete ugrik be. E társaság legendájának masszív része, hogy nem volt lakásuk: foglalt házban, lakókocsiban éltek. A Kaláka Fesztivál egy panzióban biztosított szállást számukra, de valahogy nem voltak oda, saját zsebre átköltöztek az Atrium Hyattbe. Na most akkor mi van? - Az tűnhet látszani, mintha a Levellerst is utolérték volna a sztárallűrök, mintha elfelejtette volna, honnan érkezett. De ez nem vall árnyalt gondolkodásra, megint csak. Elvégre nem balhéztak, nem zsarolták a szervezőket - Addig nincs fellépés, amíg nem kapunk egy ötcsillagost! -, csupán kedvük szerint elcseszték a keresetüket. Jó nekik.

A Chumbawambának egy kicsivel még jobb lehet. Amióta többet keresnek, több közelálló szervezetet támogathatnak; s amióta többen kíváncsiak rájuk, több helyen fejthetik ki az anarchizmusukat. Erre is, arra is ráfér rendesen.

A közelmúltban az Egyesült Államokban járt a zenekar. S mint a Politically Incorrect című tévéműsorból kiderült, bizony szükséges volt tisztázni: az anarchista nem ugyanazt jelenti, mint a sztálinista; de egy új Hitlerrel szemben kész a háborúra. Kiderült továbbá, hogy az anarcho-rockereket leginkább azokkal a dühödt punkokkal rokonítja a közvélemény, akik felrúgják, ami az útjukba kerül, majd hánynak egy nagyot. És hogy az anarchia korántsem a szervezett hatalom elutasítása, hanem a káosz. Ez persze régi történet; lehetne csekkolni nálunk is.

"Tapasztalva, hogy az embereknek az anarchizmusról a káosz jut az eszükbe, a legszervezettebb társaság igyekszünk lenni" - nyilatkozott a régi harcos Boff a márciusi Option magazinban. "A legkönnyebben azzal érzékeltethetem a Chumbawamba anarchizmusát, hogy nyolcan nyolc felől közelítünk mindenhez. De nem tesszük fel a dolgokat szavazásra, hanem addig gyúrjuk, amíg kompromisszumra nem jutunk. Így elkerülhető, hogy a demokráciákra és a zenekarokra jellemzően csalódott kis klikkek jöjjenek létre."

"Ha értékesnek tartjuk a gondolatainkat - így az énekesnő Nutter -, miért ne címezhetnénk a balos punk-rockerek gettójánál több embernek? De nem azért játszunk popzenét, mert az alkalmasabb a közvetítésükre. Azért játszunk popzenét, mert szeretjük. Persze az anarchizmusunk része az a célkitűzés is, hogy az emberek minél jobban élvezzék az életüket." "Fantasztikus érzés, hogy részed van egy dalban - fűzi hozzá Boff -, amit az emberek együtt énekelnek a bárokban vagy a focimeccseken. Hogy megértették, nem a politikusokról, hanem róluk szól a kiütnek, de felkelek újra. És hogy azzal a hittel ébredhetnek reggel, van remény."

Hát így. A Chumbawamba: egy kollektíva. Egyenlő részekre osztják a keresetüket, és ha turnéra indulnak, ugyanannyit fizetnek a technikai személyzetnek is. Van ebben valami meseszerű, és van ebben valami nagyon is ésszerű: a példamutatás politikája. Példamutatásból példás a Chumbawamba. Nyáron, hál´ isten, megint jön a Szigetre. És akkor megint úgy lehetek, mint a Levellersszel nemrég. Amikor nem tetszik, akkor is szeretem. Mert olyan ritka, hogy azzal a hittel ébredhetek fel. Addig pedig tűz a Virgin Megába.

- bandra -