Az egyre súlytalanabb brit gitárzenei színtér üde színfoltja volt a Shame pár évvel ezelőtt, bemutatkozó lemezüket (Song of Praise, 2018) és szigetes koncertjüket mi is agyondicsértük.
Egy jó első album mindig nagy terhet rak az előadó vállára, és a Shame tagjai is alaposan megszenvedtek a folytatással. Ennek az volt az oka, hogy kiégtek: az évi 180 koncert megviselte még az ő fiatal szervezetüket is. Azért szép lassan beindultak a fogaskerekek: Charlie Steen frontember egy általa anyaméhnek nevezett, rózsaszínűre festett szobában állt neki a dalok fabrikálásának (innen a lemezcím), aztán a zenekarral elvonult egy skóciai kreatív összetartásra, a felvételekre végül Párizs mellett került sor.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
