Az egyre súlytalanabb brit gitárzenei színtér üde színfoltja volt a Shame pár évvel ezelőtt, bemutatkozó lemezüket (Song of Praise, 2018) és szigetes koncertjüket mi is agyondicsértük.
Egy jó első album mindig nagy terhet rak az előadó vállára, és a Shame tagjai is alaposan megszenvedtek a folytatással. Ennek az volt az oka, hogy kiégtek: az évi 180 koncert megviselte még az ő fiatal szervezetüket is. Azért szép lassan beindultak a fogaskerekek: Charlie Steen frontember egy általa anyaméhnek nevezett, rózsaszínűre festett szobában állt neki a dalok fabrikálásának (innen a lemezcím), aztán a zenekarral elvonult egy skóciai kreatív összetartásra, a felvételekre végül Párizs mellett került sor.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
