rés a présen

„Egy videójáték és egy klarinét”

  • rés a présen
  • 2021. január 27.

Zene

Szálka Zsuzsanna fesztiváligazgató, Átlátszó Hang

rés a présen: Milyen háttérrel érkeztél az Átlátszó Hang szervezésébe?

Szálka Zsuzsanna: A Müpában és a Zeneakadémián dolgoztam a nemzetközi kapcsolatok és a zenei menedzsment, azon belül is a komolyzene területén. Most a CEU kulturális örökség programján tanítok kulturális menedzsmentet Bécsben, jelenleg online. Valamint a CEU-nak van egy művészeti központja CEU Culture Hub néven, annak vagyok a koordinátora.

A CEU-ra a hallgatók a világ több mint 90 országából érkeznek, nagyon izgalmas feladat ilyen széles kulturális háttérrel rendelkező közösségnek kulturális programokat szervezni, ami mindenkinek újat jelent, viszont találnak maguknak kapcsolódási pontokat is. Például amikor az Országos Széchényi Könyvtárban talált Mozart-kéziratot mutattuk be 2019-ben, akkor volt egy ghánai hallgató – ott a legjobb egyetem a táncművészeti főiskola, onnan jönnek a diákok hozzánk –, aki megkérdezte a zongoraművészt, hogy tudja-e olvasni, érti-e az összes hangot a kottában, hiszen Ghánában ők mindent hallás után tanulnak.

Hihetetlenül színes projekteket lehet megvalósítani a diákokkal a menedzsment tanítása kapcsán is. Volt egy olyan projektünk legutóbb, amelynek az volt a címe, hogy Az iszlám örökség megjelenése és alkalmazása a modern művészetekben. Ebben az esetben a diákok álmodták meg a projektet, én pedig a szakmai hátteret biztosítottam számukra. Volt egy kiállítás, táncelőadás és pólófestés workshop, ahol elmagyarázták, milyen szimbólumok vannak a ghánai öltözködési kultúrá­ban. Egyébként nem vagyok professzionális zenész, történelem–angol szakon végeztem Budapesten és közgazdaságit Dublinban. De gyerekkorom óta jelen van a zene az életemben, leginkább a kóruszenéhez kötődök. Tóth Árpáddal együtt alapítottam a Kórusok Éjszakáját. A nagyobb kulturális projekteket önkéntesként kezdtem, ilyen volt a Kultúrfürdő a Halastó kórussal Budapesten, a Vízivárosban. Fontos, hogy fiatalon ilyeneket csináljon az ember, és mindez beépüljön a karrierjébe. Volt olyan állás, amit az önkéntes munkáim alapján kaptam meg. Nagyon fontos számomra az is, hogy közösségi legyen a munka, mint az Átlátszó Hangnál is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.