A 98/20 című szám a szó szoros értelmében mellbevágó. Azt meséli el kíméletlen őszinteséggel, ahogy a koszovói háború tönkretette az apját, aki hazatérve alkoholista lett, és „valójában már azelőtt halott volt, mielőtt a pia elvitte”. Fia pedig 22 évvel később sem tud szabadulni a tragédia emlékétől: „2020, Budapest, még mindig húzom ugyanezt: a tükörből apám néz vissza, ugyanúgy e furatest” – mondja ki eddigi legerősebb szövegében. De emlékezetes a rendőrök által igazoltatott drogos karakterébe bújó Fogócska, illetve a Kenyér is, amelyben az átlagosnak induló kenyérsütés csap át teljesen váratlanul erotikus képzelgésbe (ezt is klippel érdemes nézni).
Újdonság, hogy van két angol nyelvű szerzemény is (Jackpot, Where You At), de ezek hagyták bennem a legkevésbé mély nyomot, egyértelműen sokkal jobban áll Bongornak az anyanyelve. Zeneileg többet vártam az albumtól: szinte minden dalban az elektronikus alap dominál, élő hangszerek alig jutnak szerephez. Egyik szám sem olyan fülbemászó, mint korábban a Mehetnék vagy a Hesus volt, amelyeknek elsőre megfogott a zenéje is. Ez különösen annak fényében fájó, hogy a rapper egy ideje hatfős kísérő zenekarral dolgozik, s velük a stúdiófelvételek során minden bizonnyal sokkal többet is ki lehetett volna hozni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
