„Irodalmi szempontból a librettó természetesen Puskin meghamisításaként értékelendő, minthogy jelentősen eltér drámai előképétől, s épp ezekben az eltérésekben fokozottan elsekélyesednek az eredeti mű történelmi karakterei; azonkívül az opera vége rendkívül összefüggéstelen és zsúfolt; de az opera műfajában, jó zenével, a gyenge librettónak is megvannak a maga érdemei. Cenzori szempontból semmiféle lényeges akadály nem merülne fel, ha nem volna érvényben az az 1837-ben kelt legfelsőbb rendelkezés, mely szerint tilos a cárok színpadon való szerepeltetése. Tekintettel a Borisz Godunov című opera jelzett kétségkívüli zenei értékeire s a múltban előfordult precedensekre […], a Tanács úgy véli: bízassék a belügyminiszter úr belátására, hogy őkegyelmessége közbenjár-e az említett opera bemutatásának legfelsőbb engedélyezése érdekében.”
1872 márciusában (magához képest) ilyen liberálisan foglalt állást Muszorgszkij operai főművével kapcsolatban a cári belügyminisztérium kiadói főigazgatóságának tanácsa, vagyis a cenzúra – és a legfelsőbb engedély meg is érkezett. Így hát Borisz Godunov dalra fakadhatott az operaszínpadon, és ha nem is ott, de a Müpa áriaestjén most is felhangozhat az elgyötört lelkű uralkodó búcsúja és halála, méghozzá Bryn Terfel előadásában (Nemzeti Hangversenyterem, december 18., fél nyolc). Merthogy a minden szempontból nagy walesi basszbariton (képünkön) újra Budapestre érkezik, hogy Wagnert, Mozartot, Muszorgszkijt, valamint örökzöld musicalslágereket énekeljen, vagy a pódiumon elfogyasszon néhány pint sört, ahogyan azt a legutóbbi itteni koncertjén is tette.
Egyebekben a nemrégiben már emlegetett decemberi klasszikus, A diótörő valósággal keretbe foglalja majd az elkövetkező napokat. Hiszen szombaton a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén fog megszólalni Gyöngyösi Levente Sinfonia concertantéja nyomában, éspedig átdolgozott formában (Nemzeti Hangversenyterem, december 14., fél nyolc). Jövő csütörtökön és pénteken pedig a Concerto Budapest Csajkovszkij-estjeit szegi majd be e zenemű tételeinek válogatása, de csakis miután Antje Weithaas szólójával mindkétszer elhangzott a D-dúr hegedűverseny (Zeneakadémia, december 19. és 20., fél nyolc).
Lesz azután még az Anima Musicae Kamarazenekarnak egy igencsak B-s, egyszersmind mégis kihagyhatatlan hangversenye, amelynek szólistája és karmestere Baráti Kristóf lesz, a programon pedig a B kezdőbetűs óriások, Beethoven, Bartók és Brahms művei sorjáznak majd (Zeneakadémia, december 14., fél nyolc). A felsorolásból amott hiányzó Bach csodálatos Magnificatja és három kantátája pedig a Drezdai Kamarakórus és a Le Concert Lorrain közös vendégfellépésén fog elibénk jutni Marcus Creed vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, december 19., fél nyolc). Valamint és végezetül hétfőn megünnepelhetjük majd Kodály Zoltán születésének 137. évfordulóját: kórusszámokkal és zongorakíséretes dalokkal, többek közt Fodor Bernadett és Rálik Szilvia közreműködése mellett (Zeneakadémia, december 16., fél nyolc).
