Sok a szöveg - Fortedanse: Evangélium (színház)

  • Csáki Judit
  • 2008. július 3.

Zene

Van valami magától értetődő abban, hogy Zsámbékon, a hajdani orosz (lehet, hogy magyar?) rakétabázison Krisztus megpróbáltatásai többedszerre is közönség elé kerülnek. A színháznak - legyen mozgásos vagy/és beszédes vagy/és zenés - itt ugyanis érdekes kontextusa van; mindenki menjen legalább másfél órával a kezdés előtt, és járja be az elvadult, mégis csodás terepet: színház az is, a múlt eleven kísértete vágtat a bokrok-fák közt.

Van valami magától értetődő abban, hogy Zsámbékon, a hajdani orosz (lehet, hogy magyar?) rakétabázison Krisztus megpróbáltatásai többedszerre is közönség elé kerülnek. A színháznak - legyen mozgásos vagy/és beszédes vagy/és zenés - itt ugyanis érdekes kontextusa van; mindenki menjen legalább másfél órával a kezdés előtt, és járja be az elvadult, mégis csodás terepet: színház az is, a múlt eleven kísértete vágtat a bokrok-fák közt.

És aztán menjen oda a hangárhoz, ahol az Evangélium című előadást játsszák Horváth Csaba rendezésében. Mécsest lát majd, és keresztet - itt a hitről, sőt, a Hitről lesz szó. A produkció bizonyos értelemben folytatása vagy párja egy két évvel ezelőtti bemutatónak, a Sopsits Árpád rendezte Passiónak.

A legerősebb összekötő elem természetesen a téma - most Máté evangéliumából elevenítik fel Jézus történetét; a leglátványosabb pedig a játék tere: a hófehér lisztpadló. Két éve "vér" is színezte - most csak a verejték tapasztja csirizzé. Antal Csaba díszlete a közönséget is magába fogja: a végére hajunkon-ruhánkon finom lisztpára ül.

Horváth Csaba együttesében, a Fortedanse-ban mindenki két nyelven beszél, pontosabban két nyelvből csinál egy harmadikat: színész és táncos ötvözetéből készül ez a színház, amely legalább annyira épít a témában való otthonosságunkra, mint nyitottságunkra. Erős képi kifejezésmódjában a szöveg szorul a leghátrébb - és ez nem kifogás, csak puszta észrevétel; mindjárt kiderül, menynyire nem baj, hogy így van, sőt.

Amikor az elején bejönnek - "bemozognak" - a szereplők, az erős drámaiságot sugalló együttesből szép lassan kiválik Jézus alakja; Horváth Lajos Ottó nem a modern korban immár hagyományosnak tekinthető rezignált, a jövőbe látástól és mindentudástól sújtott alakot hozza elénk, hanem a karizmájával és példájával ható, ha úgy vesszük, sikeres-manipulatív alakot. Majdnem bárki lehetne ő; helyet cserélhetne akár Krisztik Csaba Júdásával. De majdnem bárkivel a tizenkét apostol közül - akik alkalomadtán nem apostolok, hanem a Krisztust kiáltó, Barabást artikuláló nép -, ezért aztán nem csoda, hogy kiválasztottságának súlya nyomja is, nemcsak emeli. Horváth Lajos Ottó a szövegekben jobban, a mozgásban kevésbé hangsúlyozza az ikonná vált Jézust - de amúgy is érdemesebb a mozgásra és a látványra figyelnünk.

Időnk van rá bőven. Az előadás a maga két órájával objektíve nem, szubjektíve viszont nagyon hosszú - és nemcsak azért, mert ismerjük a sztorit, "tudjuk, mi lesz a vége"; bár dőreség lenne azt állítani, hogy a kereszthez vezető út állomásait magában előrevetítő néző nem unatkozik olykor az ismerős fordulat láttán. Hanem mert Szálinger Balázs szövegei a magabiztos alapról dobbantva is megmaradnak tautológiának - pontosabban azzá válnak -, az előadás éppen ezért majdhogynem kétszer pereg le.

Horváth Csaba rendezésébe csak nagy ritkán képesek harmonikusan és maradéktalanul beilleszkedni a szöveges részek. Furcsa érzés: a beszéd majdnem felesleges itt, annyira drámaian és sokrétűen fejezi ki a történet belső feszültségét a látvány, ráadásul a táncos-színészek mozgása és mimikája is a szöveg elébe nyomul. (Emlékszem Horváth Csaba zenétlen Csodálatos mandarinjára: egyszerűen mögé gondoltuk a zenét.)

A Kajafást és Pilátust elektromos tolószékben játszó Gazsó György elsősorban arckifejezésével és testtartásával hozza az ellenséges kívülállót, majd a "mosom kezeimet" dús rétegzettségét. Igazán fölösleges háromszor is kinyilvánítania, hogy Jézust ártatlannak találja, és hogy csúnyákat gondol a vérszomjas tömegről...

A Máriát játszó Zarnóczay Gizelláé a legjobb alakítás ezen az estén; hoszszú fehér uszályát maga után húzva (vagy föntről lelógatva) a fal egyik kiszögelléséről nézi az alant kavargó drámát, majd a kálváriát - az ő szövegei leginkább aláfestik azt az anyadrámát, amely nemcsak Jézus anyjának sajátja. Zarnóczay modern szerepfelfogása és intonációja sorvezetője lehetett volna az előadásnak.

A Júdást játszó Krisztik Csaba is erősebb és hatásosabb, valahányszor testtel és arccal kell megjelenítenie a figura drámaiságát; karizmatikus táncos lévén képes hitelesíteni a tett jogosságát - eretnek vallási és lehengerlő színházi akció...

Sipos Vera Mária Magdolnájában Mária féltése és aggodalma visszhangzik tompán: az akrobatikus ügyességű színésznő igyekvő és lelkes táncos, de leginkább a szavakkal beszél.

Kovács Lehel energikus odaadása, Vati Tamás örök csodálkozó sodródása, a nők - mind menyasszonyi ruhát visel - virtuóz figura- és szerepváltása mozgatja-sodorja az előadást. Arról, hogy ez a sodrás túl sokszor lanyhul és gyöngül, a feldolgozás módjának dilemmáját eldönteni képtelen rendezői koncepció tehet.

Nyeltük a lisztet, figyeltük a verejték és a liszt találkozásának megannyi változatát, az emelkedett pillanatok törvényszerű elérkezését - és amikor azt láttuk, hogy Jézus eleven keresztre feszül föl, már tényleg csak arra lehetett gondolni: ezt is láttuk már. Meg arra, hogy - sok a szöveg.

Zsámbéki Színházi Bázis, június 21.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.