Koncert

Solaris

  • Soós Tamás
  • 2014. november 30.

Zene

Nosztalgiázni és múltat idézni nem ugyanaz. Az előbbi inkább zenegépes krimókba, az utóbbi akár nívós koncerttermekbe is való. Például a Művészetek Palotájába, ahol úgy szólalhat meg egy 30 éves lemezanyag, az akkor progresszív, ma már inkább csak okosan dallamos Marsbéli krónikák, hogy az egy pillanatra se hasson avíttas­nak.

Ehhez kellett egyrészt a Müpa tónusgazdag akusztikája, másrészt a kraftosabbra vett zenekari megszólalás.

A célkitűzés szimpla, de korrekt: míg Erdész Róbert az eBayen felvásárolt analóg szintiparkjával a klasszikus és jól ismert űrrockmiliőt ­festi fel, Bogdán Csaba a mába horgonyozza az előadást. Az ő játékán és gitárhangzásán érződött leginkább az időközben elreppent három évtized: amikor színpadra lépett a Marsbéli krónikák szvit utolsó felvonásában, rögtön kisült a kezében a villanygitár. Nem úgy Gerendás Péterében, aki akusztikus hangszerével a Duót – Kollár Attila és az 1998-ban elhunyt Cziglán István gitár-fuvola duettjét – színesítette latinos pengetésével. Gerendás a népes vendégsereg legnevesebb képviselőjeként tette tiszteletét, rajta kívül főleg a régi Solaris-felállások figurái ugrottak be pár számra: Seres Attila, Raus Ferenc, felvételről Czigi, majd Tóth Vilmos. Habár Erdész azt ígérte, kevesebb lesz a számok közti sztorizgatás, mint a tavalyi esten, így is családias hangulatra cserélték a tűpontos dramaturgiai ívet. Jó történetek, M. Kecskés András elvont pantomim-előadása, folyvást megakasztott dalmenet, és persze a legfülbemászóbb instrumentális zene jellemezte a koncertet, amely rajongóktól rajongóknak szólt: az időközben köddé tűnt komoly köny-
­nyű­zene hívei adták a kiadatlan Solaris-dalokat is betéve fújó fanoknak. Ráérősen, szabadosan, igényesen. S a Krasznai Tündét is felléptető új dal már egyenest a jövő felé mutatott.

Művészetek Palotája, október 26.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.