Lemez

Borogyin: Igor herceg

Zene

„Szeretném befejezni az operámat, de nem akarok túlságosan belebonyolódni” – fogalmazott pár évvel oly korai halála előtt Alekszandr Borogyin, ám ez a szerény vágya nem teljesülhetett.

Persze korántsem teljesen indokolatlan a kérdés, hogy vajon akkor is ilyen izgalmasnak találnánk-e az Igor herceget, ha a „vasárnapi zeneszerzőnek” sikerül befejeznie egyetlen operáját? Nem így történt, s azóta az Igor nem csupán nagy orosz nemzeti operává magasztosult, de többértelműsége révén – hasonlóan a szintén befejezetlen Borisz Godunovhoz és Hovanscsinához – a rendezői operaszínház számára is kitüntetett alkotás. A New York-i Metropolitan Operába szűk száz év elteltével visszatérő Igor herceg a márciusi világközvetítésben, s most immár DVD-n is Dmitrij Csernyakov rendezésével hódít. Nacionalista hevület, otthon erőszak és idegenben vereség, majd a vereség feldolgozása és az újrakezdés realista pátosza – ezt a pályát futja be a mű és Csernyakov kongeniális rendezése, amelyből legfeljebb a vetítések nyögvenyelős pillanatait lehetne okkal elhagyni. Egyebekben amit látunk, az remek, a Poloveci táncok (és egyéb látomások) színhelyéül szolgáló színpadi pipacsmező pedig egyenesen szemkápráztató; a díszlet ugyancsak Csernyakov fantáziáját dicséri. Látni és hallani is jó a címszereplőt, Ildar Abdrazakovot, aki minden külön erőfeszítés nélkül, mondhatni helyből nagyszabású alaknak tetszik, s hangban is épp ily uralkodói jelenség. Az ufai basszus körül mindenki a helyén van a szláv szereplőgárdából, melyből Okszana Dyka alkatában is nemes fejedelemasszonyát, valamint Mihail Petrenko érzékletesen megrajzolt, visszataszítóan ismerős Galickij hercegét külön is indokolt kiemelnünk. A vezénylő Gianandrea Noseda figyelmes operakarmesternek sejthető, s vitán felül komoly affinitást tanúsít Borogyin (meg Glazunov, Rimszkij-Korszakov, sőt Pável Szmelkov) műve iránt.

Deutsche Grammophon, 2014, 2 DVD

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.